Hogy dolgozzam fel a szülést?

Előző vagyok, azt nem írtam, hogy viszont ahogy nézem a gyönyörű kislányunkat, arra gondolok, hogy érte bizony bármikor újra végigcsinálnám!:) (de ettől még borzasztó volt) És nekem is bevillannak arról az éjszakáról részletek, de egyre távolibb az egész.

8 hetes anyuka

Bizonyos esetben az orvosnak nyomnia kell a hasat. Viszont ahogy hallom a te orvosod sietett egy kicsit. És kitolás siettetése valószínűleg nyomot hagyott, ezért kellett sokáig varrni. Idős orvosod volt?

Próbálj meg tényleg ne gondolni az egészre. A második babánál (mert egy rossz élmény miatt ne add fel a testvér lehetőségét, ha eddig tervezted volna) inkább keress más orvost, akiről a fórumokon jót mondanak. De még jobb, ha a szüléshez szülésznőt választatsz. A szülésznő végigkíséri a terhességed, a vajúdás kezdetétől veled van és ő fog szólnai az orvosnak, ha ott az idő, és bizony le is fogja állítani az orvost, ha az siettetni akarja a dolgot indok nélkül.

Ahelyett, h rágondolnál gondolj arra, h a következő élvezetesebb lesz, mert nem hagyod, h ez megtörténjen. Remélem rendbe jössz. Csak gyönyörködj a végeredményben most :)

Én is így voltam ezzel. Ha tudsz beszélj erről valakinek, lehetőség szerint minnél gyakrabban, minél részletesebben. Nekem nem nagyon volt kinek-vagyis lett volna, de én szégyeltem, hogy ahelyett, hogy örülök a babámnak a saját "problémám" foglalkoztat. Most már tudom rosszul tettem, mivel így a babámhoz sem úgy viszonyultam az elején, ahogy kellett volna. Az első 1, 1,5 hónapjára szinte nem is emlékszem, és ez nagyon bánt. Állandóan a szülésen járt az eszem, pedig nekem is probléma mentes volt. Voltak persze apróbb problémák (zöld magzatvíz, néha leeső szívhang), de egyik sem volt végülis komoly. Én miután rájöttem, hogy ennek így nem lesz jó vége, amikor volt lehetőségem tudatosan idéztem fel a történteket. Mindent amire csak emlékeztem az első fájástól egészen addig amíg megszületett a baba, illetve még a kórházi napokat is.

Nekem ez segített. Most már 5 hónappal a szülés után úgy érzem, hogy minden rendben van.

Remélem Nálad is minél hamarabb rendeződnek a dolgok.

Szia!

A szülés után az ágyon fekve könnyek közt mondtam a férjemnek, aki a babánkat tartotta: ne haragudj, de nem lesz több babánk!

Aztán mire kijöttünk a kórházból 4 nap múlva már ÉLETEM LEGCSODÁSABB emléke volt!!!

Pedig 20 órát vajúdtam, a kitolás gyors volt, vágtak és az sokáig fájt. Kellemetlen volt a varrás és a varrat szedés is, de megcsináltam: kihordtam egy gyermeket, aki egészséges, megszültem minden segítség nélkül (EDA....).

Nem volt fogadott orvosom csak szülésznőm. Kemény nő volt, mert nem "gatyázott", megmondta a tutit, pl, nyomjak, még akkor is, ha már nincs levegőm, és nyomtam és egyszer csak egy gyerek volt a lábam között :)

Én is sokáig, hónapokig a szülés lázában égtem utána. De én azért, mert olyan boldog voltam, hogy megélhettem. (Pedig akkor nagyon fájt és sokáig tartott.)

De próbáld onnan nézni, hogy fájt, de elmúlt. Minden szülés más, ha lesz másik babád, lehet hogy mire beértek a kórházba, már a mentőben kibújik (egyik ismerős így járt).

És nem utolsó sorban ott az eredmény! Akivel ugyancsak vannak dolgok, akivel van, hogy nehéz, mert fáradt már az ember, de emellett imádni való és ezt a kis csodát TE HOZTAD VILÁGRA!!!! Ez hatalmas dolog! A fájdalom emléke el fog halványulni (oxitocin elhalványítja) és megmarad a csoda és Te :)

Boldog babázást :)

Ugyanigy szultem en is,azzal a kulombseggel hogy rolam le se vettek a ctg gepet,plusz infuzion voltam.3oran keresztul nem mozdulhattam,kozben meg brutal fajasok.Szoval eleg rossz volt.

6 honappal szules utan tudtam ugy beszelni a szulesemrol mint egy kellemes elmeny,az erzesek fokozatossan megvaltoztak bennem.mar nem el olyan erossen az erzes,de szinte minden reszletet tudok.

Anyukamnak rengetegszer elmeseltem,atbeszeltuk,jo volt kibeszelni magambol,nem szamit ha hulyenek nez,az a fontos hogy kiadd magadbol.

egy 15hos anyukaja.