Volt megalázó élményetek a kórházi idő alatt?

Sote II.

A csecsemősök 1-2 kivétellel nyersek és bunkók, szlogenjük: csak dolgozni ne kelljen (főleg az idősebbek).

Szüléskor sok vért veszítettem, napokig csak úgy tudtam közlekedni, hogy rátámaszkodtam a baba tologathatós ágyára. 3-4 nap után nézték csak meg a vérképem, ami elég rossz volt, de ezzel befejezettnek tekintették az ügyet. Szülés után úgy bedagadt az alsó terület, hogy megkatétereztek - a szobatársaim előtt premier plánban. Akkor nem gondoltam rá, mert örültem, hogy élek.

Aztán meg szentestére nem engedtek haza, pedig akkor már egy hete ott voltam (mellesleg az ő hibájukból), és amikor elsírtam magam azt mondták milyen anya vagyok én.

De tudnék még mesélni. Ilyen embereknek inkább takarítónőnek kellett volna menni, vagy piaci kofának.

Szegedi klinika:

alapvetően mindenki nagyon normális, sőt kedves volt. Volt 1-2 fapofa, meg akivel más hangot kellett megütni, de semmi okom nem lehetett a panaszra.

A csecsemősök is rendesek, csak baromi elfoglaltak voltak, de még babusgatták is a piciket pl. amikor hozták ki őket.

Nekem is Margit, mint előttem írónak... :)

Csak nekem meg tejem nem volt. Mikor megkérdeztük (szobatársam is ott volt), hogy jól csinálom-e jól lelettem b*karintva, hogy hát "nem volt kiskorában babája? nem babázott anyuka?)

Csak tudnám a kettő, hogy függ össze... Közben a gyereket nyomkodta a mellemre, aki üvöltött, mert szegény evett volna -szívta is-csak nem volt benne semmi...

Szóval végül is kiderült, hogy a gyerek jól állt, amúgy csak nekem nem jött 2 cseppen kívül semmi, de ez nagyon rosszul esett! Az, hogy a gyerek jól van és tud szopni (tudott volna, ha lett volna mit) úgy derült ki számomra teljesen megnyugtató módon, hogy barátnőm nem sokkal előttem szült és mikor haza mentünk, meglátogatott. Ő próbából mellre tette... Ment is minden, mint a karika csapás, mert neki rengeteg teje volt.

Utána még kórházban meg azzal izéltek, hogy ne aggódjak (ilyen beszólások után persze... "feldobódtam") de azzal foglakoztak, hogy van-e/lesz-e tejem. Nagyon megbántam utólag, hogy kérdeztem bármit is!

(Szombathely,Markusovszky) márciusban rövidujjút adtak a fiamra,mikor szóltam a csecsemősnek azt mondta,takarjam be jobban!!!(saját ruhát meg nem lehet bevinni a picinek)Igen bababarát kórház!!!

A szobatársak,hát vannak érdekes emberek!Zuhanyozni jött velem az egyik kedves,de visszavette ugyanazt a bugyit,ráadásul(nem tudom milyen érzés,mert 2x császároztak)neki gátmetszése volt és TANGÁBA!!!!Én nagyot néztem!!!

Szolnoki Hetényi Kórház. [Idén az év kórháza, csak azt nem tudom elképzelni, hogy hogyan ?!]

Ugyan még nem szültem, mert korai lett volna, visszatartották, de az a 4 nap! Megváltoztatta a hozzáállásomat ahhoz, hogy bent feküdjek 3 napnál is tovább majd...

Bekerültem pár hete éjszaka fél10 fele a szülészetre. Ott a 'kaputelefonba' elmondtam, hogy mi a problémám. Közölték, hogy azonnal jönnek. Ez megvalósult 20-30 perc után. Nem is kell mondanom, hogy nem poénból kacsáztam be hozzájuk, iszonyatos fájásaim voltak, nem bírtam elképzelni 27 hetesen, hogy mi lehet a gond?! Vagy, hogy ez most azt jelenti-e, hogy elindult a kisasszony a nagy világ felé?!

Miután bementem - párom nem jöhetett -, közölték, hogy vetkőzzek le, feküdjek az ágyra azután majd megvizsgálnak. Arra kb. 40 percet vártam/vártunk. Közben ugyebár mindent kikérdeztek, minden adatot kiírtak. Megjött az éppen ügyeletes 'bohóc', aki közölte, hogy 'Na jó, annyira nem vészes. Öltözzön fel, itt marad éjszakára.' Két sírás és fájás között közöltem páromnak, hogy mennyen haza a csomagért, bent kell maradnom. Miután visszatotyogtam a 'nővérkékhez' kérdezték tőlem - elhelyezés közben -, hogy ugyan miért nem tudtam oda telefonálni, mielőtt be jöttünk?! Csodálkoztam, hogy most ez gond, hogy nem jelentkezem be? Esetleg időpontos náluk a fogadás? Megszakítottam az éppen aktuális kiválasztást a VV4-ből vagy Magdi anyus visszatért 70. Tildával a Barátok Köztbe?!

Ezek utána nem sokkal később megérkezett egy tanuló leányzó - egyetlen értelmes emberi lény -, aki megpróbálta a szívhangját a gyereknek megnézni. 1 órát szenvedett, hogy a kb. 1960-as években gyártott műszerrel bemérje az apróságomat. Abban az egy órában én azt hittem, hogy 20× megszakad a szívem, sírógörcsök tömkelege és ilyesmi. Bármelyik másik tapasztalt nővérke vagy orvos elment mellettünk és odaszólt neki/k, hogy kellene segítség, mindegyik közölte, hogy ezt is meg kell tanulnia, úgyhogy legyen szíves próbálkoznia. Nagy nehezen sikerült, valamennyire megnyugodtam, hogy a gyermekem még életben van.

Ezután jött a gyógyszeres kezelés, konkrétan odadobták az asztalra, hogy vegyem be majd némi folyadékkal. De, hogy hányat és melyikből, azt sajnos nem tudták megmondani. A kommunikáció a dobás utáni mondatnál megállt.

Egész éjszaka fent voltam az ijedtségtől. A papírvékony fal mögül 3× üvöltöttek fel az éppen szülő nők. Csak néztem és pislogtam.

Hajnalban nagy nehezen aludtam másfél órát a kimerültségtől, majd jött a reggeli nővérke, aki közölte, hogy olyan szépen átaludtam a reggeli váltást, simán haza is mehetnék. Mire ránéztem és megkérdeztem tőle, hogy esetleg ő orvos vagy esetleg az én saját orvosom? Mert azt kétlem ... felhúzta az órát és arrébb ment.

Megkaptuk a csodás reggelit, amihez se gusztusom se étvágyam nem volt, így ki is hagytam. Összepakoltam a cuccomat, majd átvittek a megfigyelőbe. Végül ott töltöttem a maradék három napot.

Egész nap az orvosomat vártam, hátha betoppan. Mint aznap délután kiderült, elfelejtettek neki szólni, hogy bent fekszem és a szülés majdnem beindult.

A megfigyelőnél a nővérkék 10-es skálán elérték a 8-t! De csak azért, mert ők tényleg emberek. Kérdeztél, válaszolt. Talán ez az egy pozitív volt az egész bent létben. Plusz az ultrahangos hölgy, aki amúgy is egy tünemény.

2. reggeli vizitnél a kedves - magát orvosnak nevező - doki betoppant, kikérdezett, firkált és elment.

Aznap este az éjszakás nővér gyógyszer osztásnál leb*szott, hogy mért nem napi 3-at szedek a gyógyszerből, mért napi 1-et, stb. Mire közöltem, hogy mióta kéne így szednem? Erre mondta, hogy reggel írta be a doktor úr. Mondom: 'Ja jó, és közölni a beteggel nem kéne?!'

Furcsa dolgokat tudtam meg minden esti vizitnél.

Hál' istennek 4. nap hazajöhettem, ahogy a saját orvosom volt az ügyeletes, még a vizitet sem várta meg, rögtön jött megvizsgálni és megiratatta a zárójelentésem.

Soha többet nem akarok befeküdni, és mindent el is követek, hogy csak a szülés napján kelljen bemenni.

Nem tudom, hogy fogom kibírni az a 3 max 1 hetet (remélem), amit bent kell majd töltenünk, de nekem már most elvették a kedvem attól, hogy kedves legyek majd és jó pofizzak ... Belese merek gondolni, hogy szülés után milyen lesz az 'ellátás', vagy szülésre az előkészítés.