Volt megalázó élményetek a kórházi idő alatt?

hm hm...

a debreceni klinika megéri a pénzét

én is ott szültem 1 éve

de már bánom

bunkó volt ott mindenki talán azért is mert nem kaptak pénzt...

nem baj legközelebb megyek a kenézybe.

bár az életkedvemet is elvették mégegy szüléstől..

Megalázó nem volt szerencsére. De hogy az idióta szobatársakat nem lehet elkerülni. 5 napig voltma benn, de kiakasztottak

-második gyerekét szüli és nem tudja,hogy szülés utánra betétet kell berakni, úgy szólt rá az orvos vizit közben:(:(

-8. gyerek és nála a szoptatás annyit jelentett,hogy kb két percig evett a kicsi bealudt és akkor jól is van lakva, utána meg nagy ordítás, és szerinte nem éhes, csak HISZTIS

-a betétes kisasszony rámszól,hogy felkapattam cicire a 3 napos lányomat,mert akkor épp óránként evett(hozzáteszem besárgult egy kicsit), de ő nem eteti csak 4-5 óránként, otthon sem kap többet, persze,hogy fogy a gyerek,aztán csak irult pirult,hogy leordította a csecsemős nővér

-és a kedvencem-körbejár a védőnő,hogy tájékoztasson mindenkit,hogy kell szoptatni, táplálkozni, milyen kajákkal vigyázzunk, felhívja a figyelmünket,hogy a K-betűsöket jó lesz elkerülni.Erre betétes kisasszony megszólal, hogy akkor most már kenyeret sem ehetek, mert szoptatok???

Azt hittem lefordulok az ágyról:):):):) Bocs,hogy nem kínos, de sok rosszat olvastam itt, gondoltam felvidítalak benneteket:):):)

megalázó. nem tudnak vele mit kezdeni, de megalázó, hogy a Sote I klinikán a császárral szülők kerülnek le legkésőbb a csecsemőosztályra.

Magyarán a szülés után nincs veled a gyerek, de még akkor sincs veled amikor már lábra tudsz állni, sőt még akkor sem, amikor már másnap futsz, cigánykereket hánysz, szartál, ettél mindent csináltál és legfőbb vágyad, hogy a gyerekeddel légy! - de nincs hely a csecsemőosztályon. a stikában kiszöksz, akkor a folyosón pesztrálhatod a csecsemődet. Hozzáteszem ez nem a császárintenzíven múlik (ott mindent elkövetnek), hanem azon, hogy a szülőszobáról a nők hamarabb kerülnek a csecsemősre, mivel a szülőszobán is kell a hely, a császárintenzív meg le van szarva rendszerint, oldja meg, ahogy tudja.

MIVEL tudom, hogy a SOTE 1. csecsemősei figyelik ezt a honlapot (és szarul esik nekik a kritika), leszögezem, hogy tudom, hogy a rendszer rossz, ezért csak azt szidom (de azt nagyon).

Nekem igazából nem megalázó csak rossz élményeim. Az egész a szüléssel kezdődött a MÁV kórházban. Az ügyletes orvost alig láttam. Akartunk pénzt adni, de annyit láttuk, mikor a párommal kezet fogott, s mire elővette a borítékot el is ment, s majd a gátmetszésnél jött vissza, s akkor sem láttuk sokáig. A szülésznő többet volt velünk, de Ő is eltűnt percekre. Mondta, ha rám jön a kakiló inger, akkor szóljak, a párom úgy rohangált utánuk, hogy jön, de még akkor sem siettek. Elősző este a jósló fájásoktól nem aludtam, s reggel vendégeim voltak a kiírt napján. Így a fáradtságtól hajnalban még erőm se volt ordítani, ha nincs bent a párom nem tudom, hogy csinálom végig. Ja, s már kint volt a baba feje, s akkor is elment a szülésznő. Én meg egész idő alatt attól tartottam, hogy mi lesz, ha akkor pottyan ki a gyerek, s nincs velem a páromon kívül senki.

Mindegy lett volna, ha orvos nélkül szülök. Allítólag, párom is mondta, hogy nagyon sokan voltak a szülőszobán, s a váróban. De azt nem értettem, ha tényleg annyian voltak, miért volt az, hogy csak 6 órás vajúdásom volt, amivel 3 perceseknél értem a kórházba, s az alatt az idő alatt 3 szülőszobát végig járattak velem. Elsőben nem volt semmi, s mivel nem kértem érzéstelenítést, átvittek egy másikba, ami felszerelt volt, de 1-2 perces fájásoknál szóltak, h jönnek valami munkások vmit csinálni, s menjünk át egy másikba. Szülést követően nem 1 órát voltam a szülőszobán, hanem 4 órát.

Levittek az osztályra, szobatársak rendesek voltak. Csak a csecsemősök nem. Még annak is megmutattak mindent, aki a 2. gyerekét szülte, nekem semmit, úgy kellett kérdezgetnem. Ráadásul már a depi kerülgetett, azt hittem én nem tudok jól szoptatni, mert nem tudta normálisan bekapni a gyerek a cicimet, s ordított az éhségtől. A csecsemősök 2 perc alatt le tudtak, szájába nyomták a cicim, úgy h összenyomták a mellbimbómat, s annyit mondtak, csináljam így. Persze ott hagytak, s a babám szájából így is kiesett a cici.

Majd 2. napon jött az anyakönyvvezető, s neki érdekes módon volt ideje velünk foglalkozni. Olyan szépen megmutatta, nemcsak nekem, hanem a babámmal is foglalkozott, onnantól kezdve ment a szoptatás, s azóta is szoptatom a 3 hónapos kisfiamat. Ja, s az volt a baj, mint utóbb kiderült, hogy a kisfiam nem nyitotta nagyra a száját, s nyelvével nem becuppantotta a cicit, hanem kitolta, amikor sikerült bekapnia.

Ja, s csecsemősök bimbóvédőt ajánlottak, holott kifelé forduló mellbimbóm van, s elég nagy. A szobatársak rendesek voltak. Első gyerekesek, de másnap el is mentek. Új szobatársnak 2. gyereke volt, azok már nem voltak olyan segítőkészek, mint akiknek első gyerek volt, de velük sem volt bajom. Ja, s a babám szívzörejjel született, már 3 órásan megállapították nála, s másnap véletlenül tudtam meg, s szóltak is, hogy ezzel kapcsolatban már rég kellett volna kapnom felvilágosítást. Mindenkihez benézett az orvosa nem is egyszer egy nap. Hozzám csak vizitkor, de még rám se nézett, megkérdezett mindenkit, de sietted is ki. A gyermekágyas időszakról annyit tudtam, amennyit a szobatársaimnak az orvosuk mondott, de csak fél füllel, mert abban voltam, nekem is elmondja az orvos. Hazajövetelkor úgy kérdeztem rá a recepción, amikor kezembe adták a zárójelentést, amiben az állt, hogy mindenről tájékoztattak. Olyan sárgán engedték haza a kisfiamat, hogy 6 hétig sárga volt.

S mivel 180grammot fogyott, tápszert írtak fel, amit azóta sem váltottam ki, s mégis 2 kg plussznál tart 3 hónaposan.

Sote I

a gyermekágyas osztályról nincs kifejezetten rossz emlékem.

a szülés élménye kevésbé volt jó. háromágyas szülőszoba, az ágyak egy kis lenge függönnyel elválasztva, én pont az ajtó felőli legelső ágyon voltam, így ha a hátsóbb ágyaktól kiment valamiért az egyik kísérő apuka, az én széttárt meztelen alfelem mellett vezetett az útja.

a szülésznő egy angyal volt, viszont baromi túlterhelt volt az egész rendszer. mindössze 4 óra telt el a kórházba érkezésem és a gyermekem megszületése között, de ebből két órán keresztül le se dőlhettem egy ágyra, mert egész egyszerűen nem volt szabad hely. eleinte a vizsgálóban voltam, aztán jött egy újabb anyuka, úgyhogy az öltözőszékre kerültem, és ott ücsörögtem a rámszerelt ctg-vel vagy egy órát, hiába mondtam, hogy kezd kevéssé elviselhető lenni a helyzet, türelemre intettek, végül úgy kellett kicsoszognom, hogy hahó, kétpercesek a fájások, és baromira nem bírom már, kéne egy ágy.

Aztán elvitték a babámat, és nem is hozták vissza rögtön, legalább 1 órát távol volt, a párom ment kérdeződködni, hogy mi van már, szültünk és gyerek sehol.