Volt megalázó élményetek a kórházi idő alatt?

Beszállok mert Szt. István korházat nem láttam az irományok között.

Éjjel kezdett el szivárogni a vizem, fél 3 ra értünk be a kórházba. Az osztályon senki nem volt, a két ügyeletes szülésznő meg épp aludt! Csengettünk, unott pofával kijött az egyik,h mi a probléma. Elém raktak egy csomó papirt hogy ki kell tölteni, elhadarta melyikre mit irjak, én meg kétszer visszakérdeztem hogy akkor most ide mit is (egy én is aludtam ugy keltem fel, kettő be voltam sz@rva,azt sem tudtam fiú vagyok e vagy lány:), és épp akkor a fájásokra figyeltem) És erre: Most hányszor kell még hogy elmondjam? És flegmán, mintha ő az atyaisten lenne...! Mondtam neki hogy ahányszor visszakérdezek annyiszor:)

Reggel el kellett mennem wc-re kakilni, és útközben elkapott a másik szülésznő hogy menjek majd a vizsgálóba, mondom jó. 2 perc után nyit be hogy menjek már...! Monodm a seggem kitörölhetem???? Irtó bunkók voltak az ügyeletesek...

A csecsemősök és növérkék nagyon rendesek voltak, csak a csecsemős főnővér volt rohadt bunkó! Nem tudom miért de egy vénlány volt, és borzasztó mogorva. És az én babám is hazaengedték sárgán...!

LEgközelebb nem ott készülök szülni...!

A kenyeres sztorin jót nevettem! :D

SOTE II:

Én 1 ágyasban voltam, semmi problémám nem volt, ugyanis ott egy emelettel feljebb vagyok, mint gyermekágy. (oda nem jönnek fel csecsemősök)

DE!

Barátnőm is ott szült, Ő 5 ágyasban volt. Jó 1 hétig bent kellett maradnia,m besárgult a lánya. A 2. nap bevittek egy hajléktalan nőt szülni. Szülés után az Ő szobájába került fürdés nélkül. A nővérek le sem tojták. 2 nappal később bnőm kiment, és szólt a nővérnek, h csináljanak valamit, mert elviselhetetlen a bűz. (nyár, ezer fok) Erre a nővéreknek állt feljebb, h miért nem magán kórházba szül, ha ilyen gondjai vannak, meg neki is ugyanolyan joga van ott szülni.

nekem nem volt ilyen- szent imre kórház hajrá!

MInden jó volt a szent imrében! :-)

A válaszolkat meg sajnálom- a kenyeres sztory nagyon jó volt!:-)

Szent István Kórház Szülészete:

le kellett sürgősségi császár előtt vetkőzni mezítelenre, hozta a műtős a betegszállító kocsit és négykézláb át kellett rá másznom.Akkor ott és olyan körülmények között örültem, ha luk van rajtam - szó szerint - de így utólag, ha belegondolok...azért elég gáz.Azt már meg se említem, hogy a beteghordó majdnem elejtett, aztán utána úgy vágott oda a műtőasztalra, mint a taknyot.Undormány emberek dolgoznak az egészségügyben, főként, ha az ember nem perkál nekik, tisztelet a kivételnek.

Jah, Budapest amúgy, egyúttal csatlakozom az egyik előttem szólóhoz, aki hiányolta a Szt.Istvánt.

:D

Péterfy Kh. Dettó ugyanaz, mint az előző Péterfy-s válaszolónál. Csak annyival rosszabb, hogy engem a fogadott orvosom is otthagyott (hazament az ügyelet után) egy szülés utáni komplikációval, amit 4-5 orvos oldott meg végül, különben elvérzek.

Nekem alig akartak segíteni a fejésben és akkor is iszonyat fájdalmas volt.

Közölték, hogy nem lehet ám mindig bejárkálni, meg kell oldani egyedül!!!

Nem volt elég tejem, hiába könyörögtem, mert én ugyan észrevettem, (előre várható volt, mert súlyos PCOS vagyok, elég nagy százalékuk sajnos nem tud szoptatni, vagy csak tápszerkiegészítéssel) hogy baj lesz, hogy adjanak tápszert, nem adtak, tiszta hülyének néztek és mi is a hazajövetelünk után másnap már a Heim Pálban voltunk kiszáradással. Amúgy a kisfiamat éppen 10%-ot közelítő súlyveszteséggel adták haza (jó kis kerekítéssel gondolom, hogy minél előbb megszabaduljanak tőlünk), pedig nekünk indokolt lett volna tovább maradnunk.

Még azt állították, hogy hízásnak indult a babóm, de vajon mitől, mikor néhány korty forralt vizet adhattam neki pohárból, de azt mind kiköpte!?

(6 hónapja.)

A csecsemősök egy-két kivételtől eltekintve nagyon bunkók, lépten-nyomon megaláztak. (2 napig nem pelenkázhattam volna át a kisfiamat, mert még nem voltak megmutatni, hogy hogyan kell, és mikor rajta kapott a főorvos asszony, hogy éppen tisztába teszem szegénykémet, akkor lehordott a sárga földig, hogy mit képzelek én magamról....

Mivel ilyen nehéz szülésem volt, és majdnem otthagytam a fogamat, aznap nem tudtam felkelni, másnap is még szédelegtem a hatalmas vérveszteségtől, de egyáltalán nem hagytam el magam, én fel akartam már 4 óra múlva is kelni, de elájultam volna; mire közölték, hogy érdekes, egy ikres császáros anyuka néhány órával a műtét után már járkál, ellátja a babákat! De hát vannak penye és erős nők!!!!!

A picurom tehát másnaptól volt velem éjjel-nappal.

Gondolom nekik az az egy éjszaka is nagyon megterhelő volt, míg a babám miatt, akire az újszülött osztályon kellett figyelni, nem tudtak jól aludni az éjszakai műszakban!!!

Ja igen, és alapítványi kétágyas szobában egy kínai császáros anyukával voltam összezárva, aki reggeltől-estig fogadta az alkalmankénti 10 látogatóját, neki nem volt fontos, hogy mikor van látogatási idő.

Nem szóltak rájuk csak egyszer, mert folyamatosan pénzeltek mindenkit.

A kisfiam nem mindig fogadta el a cicimet, hisz nem is jött belőle egy-két cseppnél több, mikor arra járt a csecsemős megint szóltam neki, mire közölte, hogy vetkőztessem a gyermekemet is meztelenre és én is vetkőzzek le ugyanígy, mert bőrkontaktusban fog szopizni, miközben akkor is ott voltak a szobatársam látogatói (ja nem is beszéltek magyarul, csak az egyik néhány szót....)

Legközelebb messzire elkerülöm a Péterfy kórházat!

Remélem valaki a Péterfysek közül is olvassa, hihetetlen, hogy milyen állapotok uralkodnak ott!!!

Azóta ahol tehetem hirdetem az újszülött osztály veszélyeit, hátrányait, hogy többen lehetőleg már ne járhassanak így, de sajnos biztos, hogy azóta is voltak ilyen esetek!

17.36-os vagyok.

Még annyit, hogy ennél több erőm nem volt sem testileg-sem lelkileg a vitához, egyszerűen képtelen voltam rá, hogy kiálljak az érdekünkért, hiába sajnáltam a kisfiamat és éreztem, hogy ebből súlyos gond lesz!

(Egy egész napot könyörögtem a tápszerpótlásért, még a gyermekorvost is beküldték, de hiába...)