Szeretnék egy olyan orvost találni pesten aki támogatja a kért, előre tervezett császármetszést!?

Egy új válaszolód vagyok.

Én eleve évek óta járok orvoshoz a problémámmal.Nagyon rég óta természet ellenesnek tartom a terhességet és a szülést.Babát szeretnék,de maga a folyamatot betegesen látom.

Mikor ezt be láttam,elmentem orvoshoz,hogy ezt meg oldja.

Mondanom sem kell,hogy semmi sem használ,ugyanígy látom:undorítónak tartanám magam terhesen,elképzelni nem tudom,hogy akit én szeretek,az azt várja el tőlem,hogy én akárhány órát(esetleg napot) szenvedjek.Mert én nem akarom,úgy érzem,ha valaki engem igazán szeret,akkor azt meg érti.

Névvel és arccal ezt a problémámat nem vállalnám,mert félek a reakcióktól.Ha kérdezik,hogy mikor vállalok gyereket,azt szoktam mondani,hogy idáig úgy néz ki,hogy nem lehet gyerekem.És nem kérdeznek tovább.

Az én esetem egyedi,évek óta járok pszichológushoz rendszeresen.a szülésre azt mondta,hogy meg lehet oldani másképp is(de mondom,nem elég egy két találkozás meg beszélgetés szerintem) de a terhesség gondolatával nem sikerült megbirkóznom.Pedig szeretnék majd babát,ahogy már írtam...

Szóval biztos van olyan "elmedoktor" aki pénzért elvállalja,de az én dokim nem hiszem,bár nekem valószínű,hogy megcsinálja majd a papírokat,ha egy kicsit "meg tudok birkózni önmagammal"

Sok sikert Neked(de tényleg!!)én még egyenlőre császárral sem merem vállalni.

Én vagyok a "beteg"

Esetleg te is felkereshetnél egy pszichológust,többször elmész hozzá és lehet,hogy segítene neked a problémádban.Ha meg nem megy,akkor elképzelhető,hogy huzamosabb idő után papírod is lesz a császárhoz.

Szemészet is jó. Szép dolog vagy nem, én is inkább a bunkók szerinti "egyszerű" utat választanám, mint mondjuk megvakuljak azért, hogy verhessem a mellem, hogy én bizony kinyomtam!

Amúgy is akkora vagyok, mint egy általános iskolás kislány, szerintem ki se tudnék nyomni egy eleviten felhízlalt babát.

Ha nyomós okod van rá, esetleg elég vastag pénztárcád, érdeklődj körbe, biztosan találsz olyat, aki elvállalja.

De könyörgöm, gondold át; csak elsőre tűnik a könnyebbik útnak!

Utána ugyanúgy megszenvedsz, még jobban is! Mégiscsak műtét (én például a szikétől, vértől, vágástól irtózom, és annyira sajnáltam, amikor végül császár lett a szülésem vége...főleg azt, hogy utána hetekig szinte sírva nevettem(:-), köhögtem, pisiltem stb.