Milyen a császármetszést? És miért lett császár?

Nekem 2 császárom volt, a 2. alkalmat írom le:

Műtét előtt előkészítenek-borotválás(otthon jó, ha megcsinálod), infúzióbekötése, levetkőzés, gurulós ágyra felfekszel, betolnak, felülsz a műtőágyra, gerincbe 2-3 érzéstelenítő(kibírható), elkezd a lábad zsibbadni, lefektetnek, olyan az ágy, mint a nőgyógyászati vizsgáló, betakarják a lábad, hogy ne fázzon,katétert berakják(nem érezni) a mellkasodnál felhajtják az anyagot, látni nem látod a műtétet, gyömöszölést fogsz érezni, a vágást, varrást nem, utána visznek az őrzőbe. Nekem 6 óra után fel kellett kelni lezuhanyozni, a nővér segített. Közben kaptam fájdalomcsillapítót az infúzióba. Közben behozták a babát egy kicsit.24 óra után felmentem a szobába és már végig velem lehetett. Összességében pozitív élmény volt.

hmm

nekem mind a kettő nem tervezett volt

az elsőnél a fiam feje volt rosszul 24 óra vajúdás és 1 óra kitolás után adta fel a doki és császároztak meg igazából már örültem neki h kibújik ha nem ott akkor itt de 11 kor lett meg :-)

este 8 kor már kiparancsoltak fürdeni minket másnap már sétáltam a folyóson összesen 4 napot voltam bent

10.-én este mentem be és 14 mentem is haza

nem volt negatív gyorsan gyógyultam

a 3ik gyerek 42 héten sem akart kibújni 1,5 volt a méhszáj fájás szinte semmi sima szülésnek indult volna ha .... így császár lett

2-én született és 4én mentem haza .-))

itt sem volt negatív hamar és jól gyógyultam

ja az első sima szülés volt .-))

szia!

nagyon rossznak gondoltam de nagyon "jó" én sétálgattam ezerrel orvosok nővérek kergettek vissza a szobába tolták nekem mindig a gyereket hogy elviszik ha nem pihenek mostmár... Lelkileg nem volt jó sőt!!!!... De sokkal könnyebben mozogtam mint a szobatársaim gátmetszéssel... Míg azok szenvedtek szegények a leüléssel nekem semmi bajom nem volt. Görnyedve mentem égett a heg de annyi... AMi okos találmány amire utolsó nap jöttem rá.... Kikötöttek nekem egy fáslit az ágykerethez (lábhoz) hogy azzal húzzam fel magam na én erre nem jöttem rá és levettem onnan mert nem értettem hogy minek van ott! Pedig kicsit jobb lett volna mint hasból felülni... Vigyél fáslit és inkább használd. Tejem nem volt sokáig alig akart megindulni is... 3 hónap volt összessen de az utolsóban már 10-20 mili jött le összesen

Túlhordtam, zavaros volt a magzatvíz, ezért elindították a szülést, burkot repesztettek, majd bekötötték az oxitocint, amitől rögtön 2 perces fájásaim lettek, viszont nem tágultam semennyit sem hosszú vajúdás után, így a doki a császár mellett döntött.

Fél óra volt az egész. Kaptam 3 szurit a hátamba, nem éreztem már az alsó testem, és ekkor felvágtak, kinyomták a babát, és összevarrtak. Gyors volt. Éreztem a mozdulatokat, ahogy nyomnak, húznak, feszegetnek, de nem fájt. Közben remegtem, mint egy kocsonya (a vajúdás alatti sokktól, és gondolom a szuriktól).

Lányomat megmutatták, majd kivitték apához, megmérték, letörölgették, majd vissza is hozták nekem, amikor még varrtak össze. Odatették őt az arcomhoz.

Műtét után 6 órával már felállítottak a fekvésből, az nem volt egyszerű, szédültem és még nagyon húzódott a seb.

Utána már nem volt olyan rossz a második felállás, de azért sokat gondolkoztam, hogy hogyan lehet értelmesen, viszonylag fájdalom nélkül felkelni. Sokat sétáltam már az első napon, így hamar is gyógyultam. A második naptól már nem a sebem volt a legnagyobb gondom, hanem a fejfájásom. Sajnos iszonyatosan fájt a fejem az érzéstelenítő mellékhatásaként. Azt mondták sokat emeltem a fejem műtét után és azt nem lett volna szabad, és ezért fáj a fejem. Én nem emlékszem, hogy sokat emelgettem volna. Mindegy, nagyon fájt a fejem, hányingerig.

Második napon lett tejem.

5. napon volt a varratszedés.

Nekem nem volt olyan szörnyű a császár, mint előtte gondoltam volna, viszont lelkileg jobban megviselt, mint testileg. Nem készültem rá, nem gondoltam volna valaha is, hogy nem fogom tudni megszülni a lányomat, és ez nem volt jó érzés.

De már nem bánom.

A frontokat viszont megérzem a hegnél, olyankor szúr és feszül. Amúgy már szép halvány a heg. 8 hónapja volt császárom.

Nekem nincs rossz tapasztalatom,bár nem annak indult,és soha nem is gondoltam rá. Majdnem 1napos vajúdás után szinte megváltás volt,és már az sem érdekelt mi lesz velem csak legyen vége. Fájásgyengeség miatt császároztak,csak 1,5ujjnyit tágultam. Mindez a 41.héten.

Utána 3napot voltunk kórházban,nagyon hamar rendbe jöttem. Nem azt mondom a hogy nem fájt,mert az első pár napon a sírás kerülgetett,de ki lehet bírni. Én a műtét után 8órával már ültem,és zuhanyoztam.

Mai napig nincs semmi gond. 15hónapos kislány anyukája.

Tapasztalatom nincs, csak infóm a háttérről :)

A császármetszés történetében számos bizonytalan adat szerepel, és még a műtét nevének pontos eredete is homályba vész.

A császármetszés történetében az első nyomok és adatok az ősi görög mitológia világába vezetnek. Az anya hasából való kimetszés a "tiszta születés" módja, mely egyes istenek és félistenek kiváltsága volt. Maga Hippokratész (i.e. 460-377) is apai ágon Aszklepioszig (a gyógyítás istenéig) vezette vissza származását, akit a mitológia szerint, Apolló metszett ki Coronis testéből, akit egyébként Artemisz hadisten ölt meg.

Feltehetően az első valódi megfigyelések a vadászoktól származtak, akik a frissen elejtett vemhes állatok kizsigerelésénél még élő magzatokat találhattak az anyaállat méhében.

A műtét neve a "caedo, caedere - metszeni" latin szóból származik, bár a "sectio" is hasonlót, vágást jelent ("secare-vágni"), így a sectio caesarea "vágó metszést" jelent, mely nyelvészeti szempontból nem helyes. Ennek ellenére világszerte ezt a terminus technicust használják 1637 óta (Theophyle Raynaud, jezsuita szerzetes könyvében javasolta először).

A császármetszés magyar fordítása is helytelen és a legendák ellenére nem Julius Caesar után nevezték el. Bár az ókori Róma szülészei, bábái is ismerték a módszert, de csak a magzatnak a haldokló vagy halott anyából való kimetszésére alkalmazták. Erre egy császári rendelet kötelezte őket (Lex regia, Numa Pompilius /i.e. 715-673/ király rendelete).