Amikor hazaértetek a kórházból, hogyan zajlottak az események? Onnan, hogy átléptétek a küszöböt? Milyen volt a hangulatotok?

Mégis csak válaszolok, pedig lusta vagyok már, de azt nem hagyhatom, hogy az legyen a végső gondolatod, hogy tök szar lesz!:)

Na nehogy már erre gondolj! Mitől lenne rossz? Nekem nagyon jó volt. A kórházakat utálom, alig vártam, hogy hazajöhessünk. Párom percre pontosan jött, igaz, hazafelé meg kellett állnunk, mert hiába mondtam el neki 10-szer, hogy kapcsolja ki a légzsákot a kocsiban, annyira ideges volt, hogy elfelejtette. Az Üllői úton vészvillogóval kerestük 10 percig a kapcsolót, de csak nevettünk magunkon, hogy milyen bénák vagyunk:)

Hazajö9ttünk, leraktuk hordozóstul a babát, elkezdtünk fotózkodni, majd levetkőztettem, tovább fotózás, stb. Örültünk magunknak, egymásnak. Ha a pici megéhezett megszoptattam és aludt tovább. Evett, aludt. Rengeteg időnk volt egymásra a párommal, tök jó időszak volt. Itthon maradt velem szabin 2 hétig. Lustálkodtunk, elküldtem boltba, tanítgattam főzni, jó nagyokat nevettünk. Én csásuáros voltam, esténként leápolta a sebemet és kész.

A babát együtt fürdettük, én magyaráztam, de a párom csinálta és most is ő fürdeti. Most 13 hónapos.

Hozzánk nem jött senki, be sem engedtem volna, de mindenki volt olyan tapintatos, hogy megvárta a 2 hetet, még a nagyszülők is. A kórházba bejöttek, de itthon nem zavartak személyesen, csak telefonon. Az meg nem zavart.

Egyszóval, szerintem nagyon jó pici babát a házhoz hozni,csak nem kell parázni. Elrontani nem lehet semmit. Max mi van ha kicsit maszatos marad fürdésnél a nunija? Majd törlőkendővel kitörlöd!:)

Nyugi, jó lesz minden, ne izgulj. És ha kérdésed van, hívj fel egy hozzáértőt, nem kell, hogy az az anyukád vagy rokonod legyen. Olyat hívj akiben megbízol és fesztelenül beszélsz vele!

Jó babavárást!

Hááát!Hazajöttünk és nagyon boldog voltam!A lakás azóta is szalad(9 hónap),és az élet nagyon nehéz és nagyon boldog!

Nem féltem,nem pánikoltam,csak csináltam a dolgom.Egy nehézség volt,hogy mivel besárgult így sokat aludt és nem akart enni.De minden helyrejött.Szerintem egy titka van ennek az egésznek,bízz saját magadban...mert meg tudod csinálni!!!!

Én még nem szültem soha, de olyan jóóó ezeket a történeteket olvasni és közbe elképzelni!

Még csak 19 vagyok, de alig várom már, hogy nekem is ilyen csodálatos élményben legyen részem, mint egy baba érkezése!! :)

Bocs az offért!

1.nél hármasban voltunk, csodáltuk a babát, meghitt volt és szép, és jó visszagondolni rá. Nem felejtem az első éjszakát, hogy egyszercsak felsírt, hogy éhes.:-) Én könnyen vettem, nem görcsöltem pedig nem tudtam szoptatni sem, a gyerek egy áldás volt, evett aludt- szóval könnyű volt vele, és könnyen ment minden.

2.babánál fáradt voltam, és túlézrékeny, mert kicsi gond volt vele a születése után - és kimerített az aggódás. Egy hét után örültem, hogy végre otthon vagyunk, és hogy kicsit nyugisabb legyen, a nagyobb 25hós fiamat anyuék elvitték pár napra- aminek akkor nagyon örültem. Apa kitakarított rendelt pizzát és úgy bezabált belőle, hogy gyomorrontást kapott, ugyhogy egész éjjel azt sem tudtam, hogy kire figyeljek jobban, rá vagy a picire... :-)Az egyik sír, a másik hányik a lavórba... jesszus, akkor kiakadtam ezen, de már csak nevetek rajta. :-D

A második baba mégnagyobb áldás volt, olyan jól vette az akadályokat is, a kezdeti nehézségek ellenére is alig 4hetesen már este 9től reggel 6ig aludt. Szóval nem volt nehéz vele sem, sőt kettejükkel együtt sem az.

a kicsi most 10hónapos.

:-)

Az első babánál rámtört a baby-blues kb 2hétre, a másodiknál egy hónap mulva is sokszor sírtam.... Ezt leszámítva nem úgy gondolok vissza, hogy borzasztó volt az első pár hét, ez valahogy hozzátarotzott?? Jött-elmúlt, kicsit érzékenyebb voltam, de aztán visszaállt minden a régi kerékvásába.

:-)