Amikor hazaértetek a kórházból, hogyan zajlottak az események? Onnan, hogy átléptétek a küszöböt? Milyen volt a hangulatotok?

Hát első baba volt,de nagyon határozott voltam.Igazság szerint én adtam tanácsot még anyumnak is,aki segiteni jött:)

Ő és a férjem jobban meg volt ijedve mint én.

2. vagyok az lemaradt,hogy elég depis voltam,mert nem tudtam szoptatni:(

De ezen kivül nagyon vágtam a dolgokat szerintem.Mármint ahhoz képest,hogy első baba.

1.babánál ideges voltam, mert mindenki hirtelen át akart jönni, de nem engedtem senkit, ezért mindenki megsértődött. Babánkkal+férjemmel akartam lenni édeshármasban, és ezt senki nem értette meg. Amúgy klassz volt, a baba aludt, én végre hajat mostam, normálisan lezuhanyoztam (persze a kórházban is zuhanyoztam, de az otthoni zuhanytól én mindig tisztábbnak érzem magam, nem tudom, tudod-e mire gondolok :) ) Jó volt elfeküdni, és jó volt végre a férjemet is ölelni (zárlat volt a kórházban, nem tudott bejönni látogatni, nagyon hiányzott). A babánk meg csak aludt és szopizott, csak csodáltuk őt.

2.babánál már szerencsére nem akart átjönni senki, így sikerült igazi meghitt órákat eltölteni. A nagytesó (22hós volt) nagyon örült a picinek, és végre nekem is, mert bár minden nap jött látogatni a kórházba, nagyon hiányoztunk egymásnak. Ismét nagyon jól esett zuhanyozni és hajat mosni :)

Ezek igazán nagyon megható pillanatok szerintem, kár, ha ebbe "belerondít" a család, a nagyszülők, szerintem ez csak az anya, az apa és a testvérek dolga, nincs ennél szebb.

A többiek jöhetnek akár másnap, de az első napot én nem engedném ki a kezemből (persze ha az egészségi állapot azt kívánja, az más).

Az járt a fejemben, hogy na végre!Hárman vagyunk, nekem is van saját családom, ezt vártuk 9 hónapig és határtalanul boldog voltam.

Én meg is őrültem volna ha vki ott sürög-forog körülöttem, és beleszól mindenbe.(persze azért, mert tudom hogy milyenek!)

Nem voltam kétségbeesett, a kórházban is végig velem volt 24 órán keresztül, itthon sem kellett máshogy csinálni a dolgokat.Jó persze ha bármi olyan adódott, mentek a telefonálások tapasztalt 3 gyermekes sógornőmnek......

Szülés után egy hétig kórházban voltunk, fertőzés miatt. :(

Ill. a kisfiam kórházban, én nem alhattam bent, reggeltől estig ültem mellette, nehezen viselve a percre pontosan 3 óránkénti szoptatást (csak ezt engedték, ill. előtte az intenzíven még ezt se), és eleve a kórházat...

Így, amikor egy hét múlva hazamehettünk, nagyon felszabadultnak, lelkesnek, és tettre késznek éreztem magam. (hogy végre, mint anyukája, azt és akkor tehetem, ami szerintem a legjobb neki.)

Nagyon pontosan tudtam, mit és hogy szeretnék csinálni (igény szerinti szoptatás, hordozás (kendő), altatás, stb. - és úgy is lett :))

húúú nagyon rossz volt :(

első babánál a párom nem tudott értünk jönni mert napok óta fájt a foga és pont a haza engedésünk napjára kapott időpontot a fogorvoshoz, pont 3-ra mikor elengedtek...

így apukám vitt haza minket az üres lakásba, de előtte irány a patika tápszerért apukám ment be közel fél órát vártam rá a kocsiba január elején, mire ki jött nincs pénz a kártyámon, nálam semmi pénz.... gondolhatod

haza értünk mindjárt sereglettek a rokonok :(

tök szar volt császáros voltam semmi pihenés, rosszul voltam.

2. babánál

párom megint nem tudott bejönni hozzánk mert nálunk tanyázott a tesója lánya már 2 napja, annyi eszük nem volt hogy haza hívják, párom meg nem akarta elküldeni, de nem tudott a lánnyal jönni, egyedül nem hagyhatta

így megint apukám jött értünk, tök sokat vártam mert anyukám kórházba került.

a kocsiba több mint 1 órát vártunk mert időpontja volt a melóhelyen.

haza értünk 4kor a lány még mindig ott szoptatni sem tudtam rendesen, állandóan a cicimet nézte áááá.

a nagyobbikkal sem volt minden ok, tök kiborultam sírtam erre haza ment... de jó gondoltam neki álltam kimosni, erre jött az első hívatlan vendég estig ott, nem tudtuk kirakni, piálni akart erre elzártam a babát akkor elment...

tök szar volt nem kívánom ezt senkinek

:(