Hogy vélekedtek a szülésetekről utólag? Én nagyon jó érzéssel gondolok vissza és remélem még lesz benne egyszer részem.
Első babám programozott császárral született, nem vajúdtam semmit. Utána már újra vártam hogy nekiálljunk a kistesónak, a császár jó élmény maradt, nem bántam hogy az lett (farfekvés miatt). A második babánk viszont befordult és másfél évvel a császár után engedte a dokim hogy természetesen szüljem és minden komplikáció nélkül megszültem, pedig nem volt pici főleg hozzám képest. A vajúdás nagyon fájt, főleg a vége felé az utolsó 3-4 óra. Viszonylag gyorsan tágultam, a fájásaim majdnem 2 percig fájtak, akkor mondtam a férjemnek hogy több gyereket nem vállalok, azt hittem ottmaradok, majd a kitolás már könnyebb volt. A dokim megdicsért,a varratszedésen és még a 6 hetes kontrollon is mondta hogy milyen ügyes voltam és szép szülés volt.
Utólag nagyon szép emlék a fájdalommal együtt és olyan jó visszagondolni rá. Még élénken él ahogy a dokim is mondja hogy "nyomjon, ne hagyja abba, most egy nagyot nyomjon...." meg ahogy a férjem is áll mellettem és biztat, és mikor rátették a hasamra, hát csodás élmény.
Tervezünk harmadik gyereket, de csak pár év múlva, remélem minden körülmény úgy alakul hogy tudjuk vállalni az újabb babát.
Nekem meg komplikáció miatt lett császár hosszú vajúdás után, így nekem rossz élmény volt a vajúdási időszak és a váratlan császár. Vagy azt kívántam volna, hogy annyi idő után bárcsak megszületett volna természetesen a lányom, vagy akkor programozott császár vajúdás nélkül vagy minimális vajúdással. De így a kettő együtt nekem nagyon nem volt jó.
Utána már viszont minden jó volt, ahogy megláttam a babát, és ahogy teltek az első közös napjaink. Azt újra végigcsinálnám, csak ne lenne ez a fránya vajúdás...
Jelenleg még csak 6 hónapos a kislányom, és most még úgy érzem nem tudnék bevállalni még egy babát. De a lelkem mélyén remélem, hogy ez pár év múlva meg fog változni, és képes leszek erőt venni magamon, mert mindig is két gyereket szerettünk volna a párommal.
Na de majd remélem az idő megoldja...
S pozitív a történeted, hogy császár után sikerült természetes úton szülnöd! Ez most egy kicsit lelket öntött belém.
Gyerekeidhez pedig gratulálok!
3honapig remalomkent gondoltam a szulesemre.
inditott szules egyik nap 12ora vajudas,majd leallitottak egy nap mulva ujra inditas,6ora vajudas,maximum oxitocinnal,nyugtatoval belove.Szoval nem volt egy leanyalom,raadasul egyedul csinaltam vegig mindent ferjem nem volt velem.
Mostmar ugy gondolom ujra vegigcsinalnam,enyhultek az erzesek.
Hát, én 9 óra vajúdás után szültem meg a kisfiamat ( ő az első baba ). Az utolsó fél óra volt nagyon kemény,addig sétáltam,nevettünk,nem volt vészes. De amikor végre kézbe vettem a fiam,az életem legszebb pillanata volt. Kifele a szülőszobáról megkérdezte a doki,hogy na,vállalná újra?
Azt válaszoltam,hogy rögtön,csak pisilek :)
Én bármikor bevállalnám,csodálatos volt.
Jaj, pont ma délután gondoltam arra, hogy de irigylem azokat, akik most szülnek vagy most várják a nagy pillanatot! Egyik ismerősöm ma szült, beszéltem vele telefonon, azt mondta borzalmas volt neki, pedig simán és könnyen szült szerintem. Én nem tudom, hogy lehet így hozzáállni...
7 hetes a kislányom, de (bár a szülés nagyon fájt) már rögtön ahogy kibújt rögtön újra kezdtem volna! Már tervezzük a kistesót, reméljük összejön a szoptatás ellenére:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!