Milyen érzés szülni?

Hát mi beértünk a kórházba, és konkrétan remegett mindenem. Befeküdtünk szobába, addigra megnyugodtam, jöttek szép lassan a fájások, a szülésznők alvásra intettek (éjjel indult be a szülés) azt gondoltam magamba ezek még biztos nem szültek!:)

Mikor már elviselhetetlenül fájt, próbáltam arra gondolni, hogy megvan a miértje, végre láthatom a babám, eljött a pillanat amit már régóta várok, és ki kell birni hisz ez a legcsodálatosabb dolog.

Nagyon sokáig szenvedtem, majd végül csaszi lett,itt fellélegeztem h jaj de jó tovább nem hagynak szenvedni, de egybe meg is ilyedtem, h jaj műtenek...! Aztán mikor először felsirt azzal a kis rekedt hangján...Azt le sem lehet irni! Mérhetetlen öröm, boldogság, adrenalin... Azt át kell élni!!!:))

Üdv 4 és fél hós babó anyukája

Én amikor szülni mentem éppen ebéd idő volt a kórházban.Így a szülőszobában is jöttek az ételszagok.Ezért éhes lettem..Majd mivel meleg volt(augusztus)szomjas lettem..A szomjúság jobban zavart mint az éhség.De legjobban a mellettem lévő anyuka idegesített,mert már vajúdás közben is ordított.Gondolj bele.Engem pontosan 11 óra 20 kor raktak a szülőágyra,hogy hamarosan szülni fogok(11óra 40 perckor született a fiam) A mellettem lévő velem egyidős csaj már ott volt,és már kint hallottam hogy kiabál.. Amíg ki nem toltak az ő jajveszékelését kellett hallgatnunk..Annyira idegesítő volt,hogy volt kismama (többen szültünk azon a napon) aki kibukott,és sírva fakadt mert ráhozta a frászt.A főorvos is lejött,és letolta,hogy ne kiabáljon,inkább vegyen példát a többiekről,hiszen mindannyian szülni készülünk mégsem kiabálunk...Na akkor ilyen gondolataim voltak,Hogy

-ha még egyszer ordít hozzávágok valamit (mellette voltam)

-hagyd már abba,könyörgőm..megsüketülök a hangodtól!

-Nem vágná el valaki a torkát? csak egy picikét...kérem..

-van valami tárgy amivel eltudnám altatni???

.szüljjjjj márrrrrr meg!!!!

- VÉGRE!!!!! Megszült!!Van isten!!!

ma 16:59

Még valamit.Annyira örültem,hogy végre világra hozta a lányát,és abba maradt a visítás,hogy utána szinte rögtön mosolyogva szültem meg a fiamat...Ami a lényeg..irtó büszke voltam,hogy én nem ordítottam végig--Ki lehet bírni,és utána ha meglátod a picit,már eszedbe sem jut a fájdalom..

hát ahogy visszaemléxem az én fejemben olyan gondolatok kavarogtak, h akkor kicsim gyorsa, ügyesen, h mind2nknek jó legyen :) nem féltem egyáltalán, max attól, h majdnem császáros lettem ,de végül kijött normálisan. izgalom persze h van, hisz egy hónapok, évek óta várt kis teremtmény, amit te és a szerető párod hoztatok össze, végre világra jön, és vajon milyen lesz, ez az életed egy új szakasza,melyet az ember mindíg vár, és izgul előtte.

én nagyon boldog voltam, és azt vártam nagyon h nyugodtan csak 3an legyünk a szobába, és a kis fiamat ölelhessem ,és a férjem fogja a kezem... ami be is valósult, és hihetetlen érzés, ezt nem lehet leírni ,v elmondani!!!! ha átérzi az ember akkor tudja miről is beszélek. életem egyik lgeszebb pillanata volt mikor megszületett. szerencsére fájásaim előtte nem voltak, így az nekem is kimaradt. vmi hihetetlenül csodálatos, és jó szülésem volt! azóta is ha visszagondolok el sem hiszem, h végigcsináltam egy ilyen hatalmas dolgot...világrahoztam egy babát!

Én programszültem, mert 1,5 hete nyitva volt a méhszájam.

De úgy volt, hogy a főorvos dönti majd el, hogy beindíthatják-e a szülést.

Mindez pont egy front idején volt, teltház volt a szülőszobán, az nst gépeknél fél órt kellett várnom, mire sorra kerültem, apa be sem tudott jönni. Így gondoltuk a párommal, hogy az nst után haza is megyünk.

Amikor az nst -vel meglettem, visszamentem a folyosóra, a szülőszoba elé. Kb fél ra múlva behíztak, akkor vizsgálták meg a méhszájamat. Az ágyon feküdtem, égnek álltak a lábaim, és a főorvoson kívül volt bent még egy férfi doki, meg egy idegen szülésznő. Azon nevetgéltem magamban, hogy úristen, hányan látták már a puncimat :D. A főorvos benyúlt, megtapogatta a méhszájamat, (utáltam) majd kihúzta a kezét (nagyo hálás voltam érte). A lábaim még mindig az égnek meredtek) Majd megkérdezte, hogy akarok-e ma szülni. Na, bepánikoltam, hogy nehogymr én döntsek a baba helyett... Mondtam, hogy nem tudom, mi a jobb a picinek. Mondta, az, amit én akarok. Mondtam, hogy akkor szüljünk.... Erre elkezdett valami meleg folyni belőlem (lábak még minden égnek álltak, gondoltam, ugye, nem most pisiltem be 3 ember előtt, premier plánba??)

Majd lekecmeregtem, próbűltam visszrángatni a bugyimat, amire csurgott a magzatvíz, a gatyámat magamra húzni (tapadt a magzatvizes lábamhoz), majd a csizmámat is visszavettem, de a cipzárt nem húztam fel.

Kimentem apához, aki már adta vona rám a kabátot, hogy akkor gohome? Mondtam, nem, maradunk, SZÜLÜNK. Pánik apán szülőszoba előtti 10 emberen meg hatalmas öröm, gratulációk :)

Remegő lábbal leültem a folyosón egy székre (rögtön volt helyem :)). és arra gondoltam, úristen, rá kellene gyújtani! (nem cigizek amúgy egyáltalán!)

Kb 10 perc múlva jött az első (életem első) szülési fájása. Úgy örültem neki, hogy végre, valami!

Amikor már besűrűsödtek a fájások 3 percesre, arra gondoltam: úristen, Apa mindjárt elájul, kinek szóljak? És mit csináljak, hogy ne lássa, hogy fájok?

Amikor végre szülőszobába kerültem, és ágy került alám, már majdnem toló fájásaim voltak. Ebben a kórházban nincs beöntés, én viszont voltam wc-n, és attól féltem, hogy a fájáfok között/alatt nem töröltem meg a fenekem rendesen, és de gáz, ha a szülésznőm vagy a dokim, amikor megvizsgál, kakis leszek, vagy k-szagú?

Kaptam 4 órával a burokrepesztés után oxit. Szinte amint bekötötték, kitágult gyönyörűen a méhszájam, de a fájások szerencsére nem lettek erősebbek. (3 percesek voltak továbbra is) A 3. fájás után éreztem, hogy tolók jönnek, mondtam a páromnak, szóljon a szülésznőnek.

Amikor már 8 centis volt a méhszájam, adtak valami fájdalomcsillapító injekciót a fenekembe, ami állítólag tovább nyitja a éhszájat.

A fájások nem csillapodtak, így magamban azon szórakoztam, hogy ez biztosan fejfájást csillapít csak...

Méhszájam eltűnt, tolófájások, nyomtam, csak a baba járt a gondolataimban, hogy mindjárt látom! Kérdeztem, majdnem mindegyik tolófájás után, hogy látni-e már a fejét. Egyszer csak mondják, igen, nyúljak oda, fogjam meg. És tényleg, éreztem a kobakját!!

Majd kint volt a baba! A hasamra fektették, és nagyon boldog voltam!!!

A szülés sokkal jobb mint a császár.

Fájni nagyon fáj a szülés de a végén ott a katarzis és a fájdalomnak vége.

Három gyermekemet szültem a 4. császáros lett sürgősségi és nagyon hiányzott a katarzis ez most lehet hülyén hangzik de az anyai érzéseim is később jöttek mint sima szülésnél.

Ez annyira cuki volt, hogy úristen, rá kéne gyújtani! :DDD

Hát nekem az egyetlen említésre méltó az volt, amikor arra gondoltam, hogy gagyi pornófilmbe illő hangokat produkálok. (Az utolsó egy órát végignyögtem, már nem bírtam hangtalanul)

Ja meg annyira idegesített az NST hogy állandóan le akartam tépni. Úgyhogy kb egymilliószor téptem le gondolatban.

Nem tudom miért pontoztátok le a 16:59-est,mert én pontosan tudom,hogy mit élhetett át.Amikor én szültem a lányomat akkor is volt egy lány aki szintén a szobában volt,és ő is csak kiabált,hogy Jaj,meghalok!ez nagyon fáj!Istenem,de fáj..stb" Végig kiabált ő is..Én életem első szülésén voltam,és féltem nagyon.Amikor őt kellett hallgatnom ,a félelem még erősebb lett,és már sírtam,mert a kiabáló anyuka miatt nem tudtam megnyugodni..Annyira ideges lettem,hogy az EKG-m is megváltozott,és felment a vérnyomásom.Az orvosom végül is rászólt,hogy ne kiabáljon,mert mások miatta borulnak ki..

Szóval kár volt lepontozni,mert tényleg nagyon idegesítő tud lenni ha valaki végig kiabál több órán keresztül..