Február17-re vagyok kiírva, és már nagyon izgatott vagyok. Hogyan kezdődnek a fájások, mit fogok érezni?

Szia!

Én november végén szültem, első baba, rengeteget gondolkodtam ezen. Általában azt a választ kaptam, hogy észre fogod venni. Ez engem nem nyugtatott meg akkor abban a pillanatban, de rájöttem, hogy teljes mértékben igaz. :-)

Szülés előtt egy héttel voltak durva jóslóim, keményedések, nagyjából rendszeresek is voltak. A férjem már vitt volna a kórházba, de mégis volt egy olyan megérzésem, hogy várni kellene még. Bejött, mert két óra múlva elmúlottak. Valahogy ezek nem voltak még olyan tapétaszaggató fájások, amelyeket elképzeltem és kizárt dolognak tartottam, hogy szülni fogok.

A szülés végül burokrepedéssel kezdődött, elfolyt a magzatvíz, így nem is volt kérdéses, hogy megindult a szülés. A fájások terén viszont még ekkor is tévedtem. Ugyanis csak keményedések voltak és a derekam fájt valamennyire az első három órában. Persze én már azt hittem, hogy az fájás, egy barátunk vitt be engem és a férjemet a kórházban és emlékszem, hogy vigyorogva mondtam neki, hogy mekkora magas már a fájdalomküszöböm, hiszen már vajúdok és alig fáj. Hát, tévedtem. Nem a fájdalomküszöböm volt magas, hanem még nem vajúdtam igazán, csak amiatt gondoltam, hogy ez már a vajúdásos fájás, mert elfolyt a víz. Utólag már vigyorgok magamon.

Ugyanis nem sokkal később beköszöntött az első igazi fájás. Nah, akkor már nem az a boldog és elégedett mosoly volt az arcomon, mint az autóban, hanem valami egészen más kifejezés.

Nálam úgy kezdődött egy-egy fájás, hogy első másodpercekben még csak az alhasam fájt, mint egy nagyon durva mensis görcsnél, de ez pillanatokon belül továbbterjedt a derekamra, majd a fájás felénél nekem már fájt a combom, a tüdőm, a szívem, szóval szó szerint minden térd és nyak között. Úgy éreztem, hogy elviselhetetlen, próbáltam pózt váltani, de bármerre fordultam még rosszabb lett, úgyhogy egy idő után inkább már nem is kerestem jobb testtartást, hanem úgy maradtam, ahogy ért a pillanat. Nekem egyből kétperces fájásaim voltak, hosszúak, majd egy óra múlva átmentek egy percesekbe, köztük 10-15 mp szünet volt. Ezekben a szünetekben araszolgattam egyik helyről a másikra, zuhanyozni próbáltam. Hatalmas szerencsém volt, mert az első fájástól számítva három óra múlva már kint volt a fiam.

Ne félj tőle, nagyon jó, hogy izgatott vagy miatta, de bárki bármit mond is és bármilyennek is írja le a fájdalmat, engedd át magad majd a vajúdásnak és próbálj meg az utolsó pillanatban is még pozitívan állni a szüléshez. Én nagyon vártam, tudtam, hogy fájni fog, nem tudtam, hogy mennyire, de nem féltem tőle. Tény, hogy nem volt kellemes, de ahogy kint volt a babó minden rossz megszűnt és napokig, hetekig hihetetlenül büszke voltam magamra, amiért képes voltam erre és a korábban elért sikereim mind eltörpültek a szülés mögött. Felemelő érzés volt. Kicsit még irigyellek is!

Sok sikert, ügyes legyél és egészséges babót kívánok!