Volt mar olyan pillanat szules kozben, hogy azt mondtatok hogy kessz, mar nem lehet el viselni a fajdalmat?

Úristen, hát volt bizony...:) 36 órát vajúdtam, nem tágultam, ezért kaptam oxitocin infúziót, amitől olyan erős fájásaim lettek, hogy a gép már nem mérte, és igazából már nem is fájások voltak, hanem egy folyamatos fájás, abból is a legdurvább. Annyira kimerült a méhem, hogy toló fájásaim már nem is voltak, vákuummal húzták, meg könyökkel nyomták ki belőlem szegény kisbabámat, aki a történtek ellenére egészségesen és "gyűrődés mentesen" jött a világra. Könyörögtem a császárért, mert 30 óra után is csak két ujjnyi voltam. Leírhatatlan a fájdalom amit éreztem. Megnyugtatásképpen: a barátnőm 4 óra vajúdás után szülte meg szintén az első babáját. Nekem a varrás nem fájt, észre sem vettem hogy varrnak, mert mikor kijött a babám, már csak hihetetlen megkönnyebbülést éreztem, és kb. néztem a plafont öntudatlanul... :) Alig várom hogy kis tesót szülhessek, nem vette el a kedvemet a nagy fájdalom, már akkor tudtam, hogy nem ez volt az utolsó!

nekem volt egy pillanat, szóltam a dokinak, hogy kérnék valami fájdalomcsillapítást. Megvizsgált, és azonnal mentem a szülőágyra szülni. :) Kb 5-10 perc és megvolt a bébi.