Más is van, aki nagyon fél a császártól?

Szia!

Ugyanettől rettegtem én is!

Én az altatást választottam volna, ugyanezek miatt+mert előfordulhat utána iszonyú fejfájás, akár hetekig.

Volt már császárom is, s akkor is altattak, a fiamnak semmi baja nem lett (10 éves már).

rettegek! kb 50% az esely, h csaszarom lesz.

a dokidtol kerdezd meg, hogyha ez annyivel jobb modszer, akkor miert nem mindenki ezzel szul!

amikor picit erosebb vagyok, akkor nem felek, csak arra gondolok, hogy mindegy, csak a baba egeszseges legyen, én nem szamitok!

Szió!

Terhességem utolsó heteiben én is ettől rettegtem. A 38. hétre a lányom farral fordult és a dokim azt mondta, hogy nem szülhetek rendesen. Én is attól féltem, hogy lekötöznek, "kirángatják" belőlem a babámat, összestoppolnak és mindeközben ébren leszek és látok, hallok mindent. Na meg persze tegyük hozzá, hogy a gerincemet szúrkálják. :((

Végül mégis sikerült spontán szülnöm és kár volt félnem.

Téged miért kell császározni???

Zita

szia

engem császároztak.nem volt szörnyű.ha csak helyileg érzésteenítenek ,igen ébren vagy a műtéted alatt, viszont így azonnal láthatod a babádat.

"műtét" után pedig a fekfájás elkerülése végett, rengeteg folyadék bevitel és a fej nem mozgatása szükséges.

nekem semmi problémám nem volt.

sok boldogságot

6hós kisfiú anyukája

Szia!

Én 6 hete estem át rajta. Bár tizenéves koromtól sejthető volt, hogy csak így tudok majd szülni (-7,5 dioptriás szemüveget hordok), a szakorvosi vélemény szerint kíméletes szülésvezetés mellett (hogy ez pontosan mit is takar, jó kérdés) szülhettem volna természetes úton is. A 38. heti ultrahangon azonban kiderül, hogy nagy a babám (3960 gramm, 37 cm fejkörfogat), s az orvosom nem "engedte" a hüvelyi szülést. Mondhatnám, derült égből villámcsapásként ért a hír. Ráadásul az orvosom sem volt az a lélekápoló típus. Mindössze annyit mondott: "Császár lesz, jó? Beleegyezik?" Valójában fel sem fogtam, mi történik velem, kérdezni sem kérdeztem semmit, olyan kába lettem hirtelen.

Egy hétig csak bőgtem. Néhány napig a páromon kívül senkivel sem álltam szóba, még az édesapámmal sem, holott kifejezetten apás lány vagyok. A legrosszabb az volt, hogy kvázi hülyének néztek, amikor felocsúdtam, s csak kérdezni, s kérdezni akartam (a fentiek mellett öröklött trombózishajlamom van, így még jobban paráztam a műtéttől). Úgy éreztem, hogy semmit sem magyaráznak el részleteiben. A műtőbe is szinte bőgve mentem be.

Annyira féltem, hogy mikor megszületett a kisbabám, nem mertem oldalra fordítani a fejem, mert attól tartottam, hogy akkor napokig iszonyatos fejfájás fog kínozni.

Valójában a műtétben a legkellemetlenebb a kiszolgáltatottság érzése volt, de mind az orvosok, mind a műtősök végtelen türelemmel voltak irántam. Pedig hidd el, nem voltam egy könnyű eset. A párom a felkészítést követően (kvázi az érzéstelenítés és a steril lepedőkkel való körbebugyolálás, katéter felhelyezés, amiből semmit sem érezni!)végig velem volt, s próbálta elterelni a figyelmemet. Nélküle nem csináltam volna végig.

A fentiek talán ijesztőnek hatnak. De maga a műtét, s utána az őrző nem is volt olyan borzasztó, mint amilyennek először képzeli az ember. Az érzéstelenítés valójában egy apró szúrás, utána rögtön kis meleget érzel a gerinced körül, s már fektetnek is le, körbebugyolálnak, felhelyezik a katétert, ami alig érzel (nem tudom, mihez hasonlítani, talán mintha végighúznának valamit a bőrödön, plusz egy kis nyomás), behívják a párod, s a többiből már csak nyomást, húzást érzel. Láthatod a babádat, odateszik a válladra, ha ügyes vagy és nincs rossz helyen a branül, még át is tudod ölelni.

Az őrzőben is - bár néha úgy érzed, kegyetlenek a nővérkék (fel kell kelni, járkálni, mosakodni, zuhanyozni) - később rájössz, hogy mégiscsak jó volt az úgy, ahogy volt. Én egy nagyon kedves nővérkét fogtam ki, aki nagyon óvatosan, kedvesen, de határozottan bánt velünk. Az a pár óra meg olyan gyorsan eltelik, hogy a végén csodálkozni fogsz, hogy ilyen hamar újra mozgatni tudod mindenedet.

Kiszolgáltatott az ember, ahogy ott fekszik, - kicsit hülyén hangzik - de megéri. Ha indokolt, inkább ilyen módon jöjjön világra, csak egyikőtöknek se legyen semmi baja.

Az altatást, ha teheted, kerüld el. Ott ugyanis a baba szervezetébe is bejuthat a szer, míg a gerincközeli érzéstelenítések esetén nem. De ezt az orvosod gondolom elmondta.

És tényleg nem lesz semmi baj! Én már a másodikat, harmadikat fontolgatom, pedig a szemem miatt ő(k) is tuti császárral jönnek majd világra.

Én is császárral szültem, engem megkérdeztek, hogy altassanak vagy ne. Nem akartam aludni, mert látni akartam a kislányomat. Nagyon furi volt, hogy nem éreztem deréktól lefele semmit, de a császár után fél órával már kezdtem érezni a lábujjaimat és szép lassan mindent felfelé.

Kb. 3 liter folyadékot érdemes meginni, hogy kimenjen az érzéstelenítő hatása és így elkerülöd a fejfájást. ÉN sajna keveset ittam és kaptam az infúziót. Ne félj a császártól annyira, mindent feledtetni fog, ha meglátod a babát. Sok sikert és jó egészséget nektek!