Miért fél mindenki a császártól?

A kitolás maga a menyország, amikor a fájás olyan jellegűvé válik, amikor már érzed a "végét", és már nem olyan erős. És miután kitoltad a gyerkőcöt, minden fájdalom elmulik. De a császár után meg sem bírsz mozdulni. Szoptatni sem tudsz ugy, a tejtermelés nem ugy indul be, mint sima szülésnél. Vérzel, bedurran a melled, és fáj a vágás.

Én nagyon féltem mindkét szülésemnél, hogy császár lesz, de hálistennek nem lett.

Hidd el, jobb a sima szülés.

en azert felek, mert:

- komoly hasi mutet

- mint ilyen, lehetnek szövődményei

- van, aki masfel ev utan is erzi

- utana 30%, hogy szinten csaszar lesz

- ha tul hamar jon a kovetkezo baba, sajnos el kell vetetni, mert eletveszelyes a mamara, ha nem regenerálódott elegge a mehfal

- szulesnel nem lehet ott a parom

- rosszabb a babanak sokkal a csaszar

- semmi szerepem a szulesben, csak az orvosnak, pedig az en szulesem.

- sok esetben kesobb lovel be a tej

- inkabb szuleskor szenvedek, minthogy egy ujszulott mellett hasi mutetbol labadozzak sokaig.

mondom ezt ugy, hogy eselyes, hogy sajnos csaszarral fogok szulni. rettegek, de mindig probalom azt mondani, hogy mindegy, csak a babanak legyen a legjobb.

tudom, sokan eskusznek a csaszarra, meg ilyesmi, de ha tenyleg olyan jo lenne a csaszar, akkor azt ajanlanak mindenkinek. én ugy vagyok vele, hogy barcsak mindenki ugy szulhetne, ahogy akar, es nem pedig ahogy lehetosege van rá, de ez sajnos nem lehetséges.

Én nem féltem a császártól, hanem jobban szerettem volna természetesen szülni. És össze is jött szerencsére. A kitolás maga nem fájt, hanem a tolófájások, de azok nagyon. Szerintem sokan így vannak nem félnek a császártól, hanem szeretnék rendesen átélni a baba születését, és nem azt hogy csak kiveszik belőlük. Utána biztos jobban fáj a hasi vágás, de nekem pl. 6 hétig annyira fájt a gátsebem, hogy ülni is, állni is alig tudtam, és nehezen láttam el a babát.

3 hós baba anyukája.

én félek a gerincinjekciótól is,annak is lehetnek szövődményei + elég para,hogy felvágják a hasadat és közben ébren vagy. Az pedig rettenetes lehet,hogy nem foghatod meg rögtön a babádat. A kitolási szakasztól ne félj,nagyon nagyon jó dolog,mikor érzed a végét. Minden erőd összegyűlik, és tényleg maga a mennyország,főleg,mikor már érzed,hogy mindjárt kint van. Engedd majd át magad a szervezetednek,az tudja mi a dolga. az pedig nagyon nagyon jó érzés,mikor ráteszik a hasadra a babádat és elkezd mászni a pocakodon,közben pedig a szemedbe néz. te pedig megfoghatod,átölelheted és onnantól kezdve együtt lehettek (elviszik felöltöztetik,lemérik,megvizsgálják,de az hamar eltelik). A gátsebedet pedig naponta akár 10x is,de WC-zés után mindenképpen zuhanyozd le langyoskás vízzel,attól nagyon hamar meg fog gyógyulni és a legjobb fájdalomcsillapító rá!

Jó szülést! :)

Én együtt érzek veled, valahogy az van bennem, hogy szívesen megúsznám a fájásokat, az egész szenvedést. Lehet hogy sokak számára érthetetlen, de nem bánnám ha elaltatnának, s mire felkelek, ott van mellettem a baba :) (Nem vagyunk egyformák)

Engem már műtöttek, nem volt vészes, aznap fájt, fáradt voltam, de másnap már sétáltam, s egyre jobb lett, 3 nap alatt rendbe is jöttem.

(Bár lehet ha majd megszülök, másképp fogok róla vélekedni, egyszerűen olyat még nem éltem át, s tartok tőle.)

Nekem meg az a véleményem, hogy teljesen felesleges előre parázni bármitől is a szüléssel kapcsolatban.

Ezzel csak negatív dolgokat táplálsz magadba.

A fájásokra gondolj úgy, mintha minden egyes fájás egy lépéssel közelebb hoz gyermekedhez.

A legszebb esemény, mikor kibújik a baba. Fájdalom? Mi az, ha karjaiban tartod gyermeked?

Szép szülést kívánok Neked!

Egy természetes úton szült kétgyerekes