Van itt aki felhívta az anyukáját a vajúdás kezdetekor? . Az enyém elvárja hogy hívjam fel, mert egy másik városban lakik, és nem akar "lemaradni", ez normális?
Hiába mondtam hogy a szülés egy intim dolog és nem akarunk szólni senkinek amikor megindult, majd felhívunk mindenkit utólag (a férjem velem lesz), mert nem akarom hogy izguljanak. Anyu szerint ez egy jó izgalom, nem idegeskedés, és nagyon akarja hogy szóljunk.
Szerintem ez hülyeség, meg szeretném tartani a szülés intimitását magamnak meg a férjemnek, szerintem anyunak tudomásul kéne vennie, hogy ilyenekről a nagyszülő "lemarad" és kész, nem? 32 éves vagyok, 12 éve nem lakom otthon (anyu 52) nem kellene már leválnunk egymásról? Vagy én vagyok túl zárkózott?
És hogyan szereljem le, hogy ne legyek bunkó? Már egyszer próbáltam rávenni, hogy ne hívogasson mindennap (40. hétben vagyok) de akkor elővesz egyfajta mártír hangnemet, hogy én "megtiltottam" a telefonálást, holott csak kértem, mert engem zavar, hogy olyan érzésem van, hogy a küszöbön toporog, jöhetnek-e már apuval.
Felajánlottam hogy naponta írok smst, hogy még semmi, de ez se jó neki. Én ezt valahogy tolakodásnak érzem, de talán amiatt csinálja, mert első unoka lesz (anyósoméknál a hetedik lesz, ők itt laknak három utcányira, és hetente egyszer látnak, nem is zavarnak, soha nem jönnek át.)
Most mit csináljak? (Én az a fajta vagyok, aki nem fog pl. mások előtt sem szoptatni, kivétel a férjem persze.)
Kedves utolsó, nem rosszindulatúnak fogom fel, normális hogy érdeklődik, ez az első unokája... csak ahogyan csinálja, az veri ki néha a biztosítékot. A férjemnek köszönhetően már nem reagálok rá olyan élesen, ahogy néha kikívánkozik, de azért néha felcsattanok...
Legutóbb pl. azt mondta, hogy nem őszinte velem (mármint anyu) mert fél a reagálásomtól. Na ez betett, így nem sok értelme van beszélgetni. Rá egy idő múlva azt találta mondani, hogy ő most azért imádkozik, hogy egészséges legyen a gyerek, és könnyű a szülés, és ha ez sikerül, akkor ő elhatározza hogy lefogy. (??)
Na ettől ne másszak a falra azonnal.
Szóval aranyos meg szeretem meg az anyám, és nem rosszindulatú, de néha idegesít...
válasza:Nem tudom, mit jelent "a világon a legjobban szeretni".
Ezek csak kifejezések.
Senki nem tökéletes, nem kell szuperlatívuszokat használni, csak annyi kell, hogy a lehetőségeihez képest az ember jót tudjon adni (és akarjon.)
Van, hogy az a gyerek se olyan, akit a világon a legjobban lehet szeretni, sokféle kapcsolatot láttam már:)
Én se várom el anyutól, hogy tökéletes legyen. Csak néha úgy érzem, hogy nem beszél komolyan velem, emiatt nem is tudom komolyan venni.
válasza:Sajnálom, h nem tudod, de amint megszületik a gyereked, egyből tudni fogod.
Senki nem mondta, h legyél tökéletes, sem, h az anyukád legyen az, de vannak olyan dolgok, amik számomra elképzelhetetlenek egy jó kapcsolatban.
Szoptatni pedig ott fogsz, és akkor, amikor éhes lesz a picid. Legalábbis remélem, h akkor ez fontosabb lesz, és félrerakod az egót.
válasza:Előző vagyok, így visszaolvasva kissé sértőnek találom a válaszom, ezért bocsi.
Nem akartalak bántani egyáltalán.
Azért majd írj, h mi volt, megy a drukk a könnyű szülését:)
válasza: válasza:Idézem:
(Én az a fajta vagyok, aki nem fog pl. mások előtt sem szoptatni, kivétel a férjem persze.)
Innen jött.
válasza:Félrevonulás stimmel, inkább megyek egy nyilvános wc-re szoptatni, mint mások előtt.. tudom, milyenek a nyilvános wc-k, de akkor is:)
Szerencsére egész télen nem nagyon tervezünk kimozdulni sehová, és a baba igénye az első, mindenképpen. A legközelebbi kisváros pedig, ahová néha bevásárolni járunk, eléggé el van látva közintézménnyel, ahol elfogadhatóak az illemhelyek (kismamaként elég sok helyen megfordul az ember kényszerből, mikor 10 percenként kell mosdóba menni..)
Azt hiszem, némi sejtésem van a feltétel nélküli szeretetről, valamelyik nap a babával álmodtam...kommunikált velem, rám nézett, én pedig olvastam a szeméből, aztán magamhoz öleltem, olyan pici volt... az érzés leírhatatlan, olyan mély, ősi és mindent elsöprő, hogy azóta sem tudok tőle szabadulni... :)
Csak az a baj, hogy hiába mondom most ezt el a neten így, agy rakás embernek, nem nagyon akaródzik engedni, hogy ezt a férjemen kívül majd más is "kilesse", amikor együtt vagyok a kisfiammal, játszunk, gügyögünk, símogatom, vagy csak bámulom.
Miért van ez?...
válasza:Nem tudom kedves kérdező, mitől lehet, h ennyire fontos neked, h senki ne tudjon a boldogságodról?
Lehet, h a horomn játszanak veled, de ha az anyukád a probléma gyökere, akkor le kellene ülnöd beszélgetni vele.
Nekem furcsa volt, amit írtál, h anyud azt mondta, h nem mert őszinte lenni veled.
Lehet, h tényleg nagyon tüskés vagy vele, és megbántod úgy, h észre sem veszed? Ha a kérdésre a válasz igen, akkor el kellene töprengeni azon, h h jutottál ide anyukáddal.
Valami lehet a mélyben, amit nem bocsájtottál meg neki?
Félre ne értsd, nem kíváncsiskodok ez a magánügyed, magadban próbáld lerendezni először a gondolatokat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!