Van itt aki felhívta az anyukáját a vajúdás kezdetekor? . Az enyém elvárja hogy hívjam fel, mert egy másik városban lakik, és nem akar "lemaradni", ez normális?
Hiába mondtam hogy a szülés egy intim dolog és nem akarunk szólni senkinek amikor megindult, majd felhívunk mindenkit utólag (a férjem velem lesz), mert nem akarom hogy izguljanak. Anyu szerint ez egy jó izgalom, nem idegeskedés, és nagyon akarja hogy szóljunk.
Szerintem ez hülyeség, meg szeretném tartani a szülés intimitását magamnak meg a férjemnek, szerintem anyunak tudomásul kéne vennie, hogy ilyenekről a nagyszülő "lemarad" és kész, nem? 32 éves vagyok, 12 éve nem lakom otthon (anyu 52) nem kellene már leválnunk egymásról? Vagy én vagyok túl zárkózott?
És hogyan szereljem le, hogy ne legyek bunkó? Már egyszer próbáltam rávenni, hogy ne hívogasson mindennap (40. hétben vagyok) de akkor elővesz egyfajta mártír hangnemet, hogy én "megtiltottam" a telefonálást, holott csak kértem, mert engem zavar, hogy olyan érzésem van, hogy a küszöbön toporog, jöhetnek-e már apuval.
Felajánlottam hogy naponta írok smst, hogy még semmi, de ez se jó neki. Én ezt valahogy tolakodásnak érzem, de talán amiatt csinálja, mert első unoka lesz (anyósoméknál a hetedik lesz, ők itt laknak három utcányira, és hetente egyszer látnak, nem is zavarnak, soha nem jönnek át.)
Most mit csináljak? (Én az a fajta vagyok, aki nem fog pl. mások előtt sem szoptatni, kivétel a férjem persze.)
válasza:
válasza:Aha, akkor a kérdező fele legyen mindenki tapintatos, tisztelettudó ő meg nyugodtan leszarhatja az anyukáját nem ??
Szép ahogy leírtad a szülést hogy tökéletes nap meg ilyenek de majd mikor a szülőszobán lesz meglátja mennyire tökéletes ez a nap....nem kell mindennek tökéletesnek lenni!!! a gyerek lesz neki tökéletes amikor megszületik...
A másik hogy igen, tuti tönkre tenné ezt a "tökéletes" napot ha felemelné a telefont és annyit mondana bele hogy --elindultunk szülni, ne aggódj, puszi anya!
válasza:Igen, a szülésemkor velem legyen mindenki tapintatos, én meg leszarok mindenkit. Bizony, ez egy ilyen kivételes nap.
Az egy szem telefon nem teszi tönkre a napját, de a "na???" tartalmú SMS-ek, telefonhivások bizony igen, felidegesitik az embert, amire ilyenkor EGYÁLTALÁN nincs szüksége. És ne mondd, hogy de hát nem lesz ilyen, mert itt olvasod SORBAN (nem 1-2), hogy de bizony szóltak anyukájuknak, aztán ez lett belőle...
No, erre nincs szüksége, az anyukája meg majd kibirja azt a rettenetes tragédiát, hogy majd csak akkor értesül az unoka megszletéséről,a mikor az megszületett és nem akkor, mikor még csak félig van kinn...
Nálunk van olyan inteligens mindenki, hogy fel se merült bennük, hogy ezen meg kellene sértődni, bennem meg fel se merült, hogy eltte telefonáljak. Még rémálmaimban se. Pedig bármilyen inteligensek, bizony pár óra elteltével érdeklődtek volna, az 1000%.
válasza:Hát nálunk meg van olyan inteligens mindenki hogy én lerendeztem 1 telefonhívással és utána mikor megszületett a kislányom egyből ahogy áttoltak a megfigyelőbe Őt hívtam újból :) Tudtam hogy izgul értünk és nagyon boldog volt :)
Szerintem ez nem az önzőség megengedett napja :) Nekem legalább is nem volt az ! Inkább az összefogást erősítette bennem.
Döntse el a kérdező mit akar...én ezért nem küzdök többet :) Legyen az ő keresztjük a kapcsolatuk és remélem ha a kislányom szülni megy nem teher lesz neki hanem ő is úgy fog hívni ahogy én is anyumat :)
Minden jót és könnyű szülést!
válasza:Azt tudtátok, hogy a telefont ki lehet kapcsolni? Sőt le is lehet némítani?
A legegyszerűbb megoldás: anya, csak akkor hívlak fel, ha nem rohansz be a kórházba. Megígéred? Én így szeretném, kérlek tartsd tiszteletben. Izgulj értünk otthon.
AZtán telefon, indulunk szülni, hívunk, ha megszületett a kicsi. És telefon lenémít.
Ennél egyszerűbb dolog nincs is, a kecske is jóllakott, a káposzta is megmaradt.
Én is megértem a kérdezőt, de könyörgöm, az anyja felnőtt ember, értelmesen csak meg lehet neki mondani, hogy mit szeretnél. Ha meg szereti a lányát, akkor tiszteletben tartja, amit kér.
válasza: válasza:"Én is megértem a kérdezőt, de könyörgöm, az anyja felnőtt ember, értelmesen csak meg lehet neki mondani, hogy mit szeretnél."
Mogmondta neki, hogy ne hivogassa naponta 40-szer. Értelmesen megmondta, mit szeretne. Nem fogta az adást a kedves mama. Akkor? Felnőttnek valóban felnőtt, de hogy értelmesen meg lehet-e neki mondani valamit, az már más kérdés. Jelen esetben nem lehet...
válasza:Nem azt írta hogy 40 szer hívogatja hanem hogy mindennap felhívja!!!! VAN KÜLÖNBSÉG!
Igazi szar anya aki érdeklődik a gyereke iránt. Gusztustalan mi?...vagy a kérdést kellene normálisan végig olvasni és értelmezni kedves utolsó válaszoló!
válasza:Én csak annyit tennék hozzá, h ilyenkor sokkal jobban hiányzik anyukám, akit én felhívtam, mikor indultam, akiről tudtam,h az életét adná azért, h nekem ne essen semmi bajom, aki féltett, de sosem volt tolakodó, aki már rég elfordult a hitétől, mégis egész éjszaka értünk imádkozott, míg a szülőszobán voltunk.
Szeretném, ha ez lenne a legnagyobb problémám, mint a kérdezőnek.
Még annyit, h közhely, és ezerszer el lehet mondani, de egy édesanya a világon a legjobban a gyermekét szereti, és olyan furcsa számomra, h ezt az aggódást rosszindulatúnak fogjátok fel.
Nos, ha már valaki említette az önzést, tudom, hogy önző vagyok:)
Csak kevéssé izgat, ugyanis nem én kezdtem... sokféleképpen el lehet rontani egy szülő-gyerek kapcsolatot, ezt nagyon jól tudjuk a férjemmel is - fogunk is vigyázni, annak ellenére, hogy évente egyszer kapunk össze valamin, vagyis nákunk BÉKE van, amit mindennél jobban díjazok a világon:)
Mivel a szülő-gyerek probléma nem a tyúk meg a tojás, vagyis tudni lehet hogy nagy valószínűséggel a szülő volt előbb, neki van nagyobb feladata abban, hogy a viszony bizalomra épüljön. Ha a gyermeknek nem akaródzik telefonálni amikor szül, az nem feltétlenül a gyerek hibája, ha lehet érteni, amire gondolok...
Sajnos eléggé ösztönös lény vagyok, és most, ahogy közelít a szülés ideje, érzem, hogy lassan befelé fordulok - nem tudok figyelni dolgokra, semmi sem köt le, nem hallok rendesen, lelassultam:) ehhez hozzátartozik az is, hogy a külvilág sem izgat. Tudom, hogy érzéketlennek tűnök egyesek szemében emiatt, de most hadd legyek annyira önző, hogy a gyermekemre figyelek, befelé, arra a gyerekre akit napokon belül világra hozok a testemből. Már elég szoros kapcsolat van köztünk, egyfajta alagút, aminek a végén látom őt. Ebbe a beszűkült látótérbe nem fér be más, csak a férjem. Nem csak azért, mert mentőápoló, vagyis fizikailag is biztonságban érzem magam mellette, henem mert felnézek rá, ugyanis őszinte, következetes és tiszta. Nekem emellé nem kell más ember a szülőszobába, még a tudata tolakodó energetikájával sem - legszívesebben elbújnék a szülés idejére, mint az állatok. (Ugyanakkor nem zavar a szülőszoba "nyilvánossága", mert azt természetesnek tartom, azok az emberek ott dolgoznak, én meg egy munkatárgy leszek, egy hét múlva senki se fog emlékezni rám..)
Sajnos otthon (anyuéknál) ritkán jó, amit csinálok, hiába töltöttem be a harminckettőt:) habár ebben a mostohaapám a hangadó, azért néha anyu is átveszi a stílusát, anélkül, hogy észrevenné - valamelyik nap a telefonban azt mondta, mikor délelőtt 11 körül felébresztett, hogy "hát, neked sosem sikerült megtanulni korán kelni", és ezt olyan kicsit lesajnáló hangnemben, amit az öregem szokott használni velem szemben.
Emellett egyébként általában anyu tök normális (valahogy nem is esik jól öt "kibeszélni" így a háta mögött,de tudni szerettem volna, hogy mennyire vagyok egyedül a véleményemmel), persze vannak hülyeségei, de kinek nem? Nekem is vannak. Ezért nem fogom felhívni, hacsak a férjem meg nem teszi. Aztán kikapcsoljuk a telefonokat, és aggódhat kedvére:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!