Lett valakinek rosszul a férje apás szülés közben?

Apuka vagyok. Én be akartam menni. A szülésznő visszakérdezett, hogy:

- Biztos bevállalod?!

Én mondtam:

- Persze. Miért?

Aztán mesélte, hogy volt egy apuka aki rosszul lett, elájult, beverte a fejét a radiátorba. Le kellett vinni a balesetire összevarrni. Az anyuka meg azon aggódott vajúdás közben, hogy mi van a férjével. :)

- Mondtam, hogy nem lesz gond. Nem vagyok ájulós.

Erre jött a másik sztori.

Olyan is volt, hogy az apuka kamerával a kezében beállt az asszony lábaival szemben és premier plánban vette ahogy kibújik a gyerek :)

Szóval nem vagyunk egyformák. Mindenesetre én jól viseltem. Örülök, hogy bent voltam. Amikor először megláttam a lányomat, az életem legszebb pillanata volt. Először tapasztaltam meg az örömkönnyeket.

A férjem azt mondta semmi durva nincs benne. Mindkettőnél bent volt, nem állt be a lábaim közé értelemszerűen, de azért szerintem ha nem akar semmit látni a kísérő is lát ezt azt, szóval ha nagyon nem bírja a vért, avagy nézni, ahogy szenvedsz, inkább ne menjen be.

Az én férjemnek annyi csapódott le, hogy milyen rohadt kemény vagyok én és minden nő, aki ezt végigcsinálja, illetve hogy mennyire csodálatos együtt megélni az első összebújós pillanatokat, tök büszke rá, hogy "ő szabta a lányaink köldökét", meg ilyesmi. :D Nagyon mélyen bele kellett kérdeznem, hogy elmondja pl., hogy a köldökzsinór elvágásnál odapillantott mi a helyzet alul, de nem különösebben volt ez rá rossz hatással, nem ezek a pillanatok maradtak meg neki. :)

Én egy valakit ismerek, aki nem bírta, ő a kitolásra kiment, de végül megbánta. Azt nyilván nem tudni, hogy hogy viselte volna.

Kétszer szültem, egyiket sem tudtam volna végigcsinálni a férjem nélkül.

Nekem rengeteget jelentett, hogy nem voltam egyedül, "magamra hagyva", idegenek között. Hogy számíthattam rá, fogta a kezem, masszírozta a derekam, bíztatott végig.

Unokanővérem mikor az elsőt szülte, ott az apuka rosszul lett, ki kellett mennie…

(Szétmentek, van 2 másik gyereke azóta a pasinak, nem tudom, ott bent volt-e, hogy bírta, stb.)

4 babát szültem, minddel apás szülés volt, illetve az utolsónál végül sürgősségi császár lett. A durva az volt, hogyha a műtősnő nem kezd el ordítozni a dokikkal, hogy apukát ki kéne küldeni, miért kell minden alkalommal szólni ezért (hozzáteszem, nem magától jött, hanem a doki hívta kb), ott lett volna…. Na, utólag mondta, hogy valszeg az már neki is sok lett volna.