Más is megbánta az indokolatlan császárt?

Nem volt tervezve. Államiban szültem. Sokat kínlódtam eredménytelenül, de még felajánlották hogy próbálkozzunk-e tovább vagy mehet a császár. A császárt választottam. Csak azt bántam, hogy előbb is lehetett volna. Illetve a szobatársammal egyszerre szültünk, ő már pár óra múlva "szaladt", nekem kicsit nehezebb volt az első pár nap.

Nem érzem magam úgy, hogy nem szültem vagy hogy kevesebb lennék.

Nekem 9:30kor kotottek be az oxit, 10:30kor burkot repesztettek, 12:30korul pedig mar keszitettek elo a mutobe. Nem nagyon haladt a vajudas, egyebkent is mar napok ota bent voltam, kiirt utan egy nappal inditottak. Szerintem nem akart a kislanyom kijonni.😀

Egyebkent sem volt magzatvizem, masodjara fogtak bent, mert kisebbnek mertek a babat, illetve “bonuszkent” a nyakara volt a koldokzsinor tekeredve. A doki azt mondta, szenvedhetunk meg 6-8 orat, de azt egyikunk sem birna, nem lenne ertelme. Igy fogalmazott, en meg rabolintottam a csaszarra. Szoval annyira surgos nem volt.

Eleinte bantott a dolog, ostoroztam magamat, hogy bena vagyok, nem tudtam megszulni, raadasul felkelni sem tudtam hozza olyan konnyen olyan masfel hetig. Aztan ahogy elkezdtem gyogyulni fizikailag, ugy lelkileg is, elfogadtam es mar nem bankodom rajta. Egyebkent allami korhaz, Bekes megye.

Nem tervezett császárom volt, de nagyon nehezen épültem fel, nagy fájdalmaim voltak, sokáig korlátozta a mindennapjainkat a heg, akadályozta a szoptatást is.

Mégsem bántam meg, mert szükség is volt rá, de ha ettől eltekintek, nem tudhatom hogy természetes szülés mit hozott volna magával.

Családban volt szülésbe belehalt baba is, állítólag a köldökzsinór a nyakára tekeredett.

Olvastam én is sok sérülésről, ami a természetes szüléssel járhat stb.

Mindkettőnek van kockázata, utólag kár bánni, mert már nem tudsz változtatni rajta. Magadat meg butaság olyanokért okolni amire nincs ráhatásod.