Hogy lehet élmény a szülés ha egyszer fájdalmas ? Főleg a vajúdás vége.

Ez ilyen kettős élmény. Életem legdurvább, mégis legszebb élménye volt a két szülésem.

Annyira fájt a vége, pláne az elsőnek, hogy magamról sem tudtam, de valahogy mégsem éltem meg negatívan. Mikod kibújtak a babák, elöntött a hormon, adrenalin, nem tudom.

Egy tök más tudatállapot. Fáj, de mégsem olyan, mintha eltörne a kezed.

Mindenkinek más a fájdalomküszöbe. Nekem pl. volt már 1000x rosszabb fájdalmam a szülésinél.

Persze nincs 2 egyforma szülés sem, lehet mégegyszer nem így élném meg.

Eddig csak otthonszülőknél vagy alternatív szülőszobán, dúlákkal vajúdó nőktől hallottam olyan véleményt, hogy tényleg jól élték meg a szülést, teljesen átszellemültek valami más tudatállapotba stb., és így pozitív élmény lett az a része is (Hoztam e világra YouTube csatornán láttam, személyesen nem ismerek ilyen nőket.)

Ez nem az én világom, én csak túlélő üzemmódban voltam, sodródtam, és vártam a végét. Meg hát én a szülés utáni kórházi 3 naptól ezerszer jobban paráztam. Ha azt mondták volna, ha még egyszer vajúdok és megszülök, azonnal hazamehetünk, és kimarad az a 72 óra, simán mentem volna újra szülni. 😄 Pedig fájdalmas, intenzív és komplikált szülésem volt.

4

Mi volt a baj az ott léttel?

#4, lehet ambulans szules, egesz sokan meg tudtak mar csinalni, van par dolog, ami kell hozza, de 12 oran belul otthon lehet az ember altalaban, ha ezeket betartja.

En szuleteshazban szultem masodjara, es a masodik szules igy tenyleg rendben volt, de azert elmenynek nem mondanam, orultem, hogy tul vagyok rajta. A korhazi szulesem traumatikus volt. Mindezek mellett is ujracsinalnam, imadom mindket gyerekem. De az elso szules alatt magamon kivul voltam a fajdalomtol orakig, a masodiknal csak szimplan elkuldtem volna mindenkit az anyjaba, aki epp nem szul.

#5

Előre is így vélekedtem, nem az ott szerzett tapasztalat mondatja ezt velem (de nem is javított rajta). Ez nálam egy fóbia, a legnagyobb félelmem, hogy ott kell lennem egy kórházban fekvőbetegként, és éjszaka sem mehetek haza. Terhességig úgy éltem 33 évet, hogy soha nem kellett kórházban feküdnöm. (Egy sima szakorvosi látogatástól, vizsgálattól abszolút nincs bajom.)

Ha nem a babám érdekeit néztem volna, biztosan ambulánsan szülök. Az otthonszülés nálam, IVF terhesség lévén lehetetlen volt, de akkor sem akartam volna, ha szabad.

Azóta is borzalommal tölt el az a 3 nap...

#7

"lehet ambulans szules, egesz sokan meg tudtak mar csinalni, van par dolog, ami kell hozza, de 12 oran belul otthon lehet az ember altalaban, ha ezeket betartja"

Tudom és tudtam is a menetét, és fontolgattam terhesen, hogy elintézem, de aztán úgy fogtam fel, hogy ezt is ki kell bírni, ha már annyit megtettem azért, hogy gyerekem legyen. Aztán ez engem igazolt, jobb, hogy nem készültem hazamenetelre, mert végül a kisfiam streptococcust kapott tőlem szülésnél, és antibiotikumozták. Nem engedték volna haza, az sem volt biztos, hogy időre hazamehetünk, mert 5 napos antibiotikumos kúrát kapott. De végül, mivel az értékei javultak, hazaadták a gyógyszert vele, és 6 naposan kellett ismétlő vérvételre vinni, megúsztuk ennyivel.

De ha én úgy készülök lelkileg, hogy hazamegyünk egyből, aztán szembesülök vele, hogy nemhogy 3, de lehet, hogy 5 napig vagy tovább bent kell maradni, tuti összeomlok.