Szüles EDA-val, vagy inkabb nélküle?

Köszönöm a válaszokat. Én mindenkit felpontoztam.

Tegnap voltam UH-on, szerencsére minden rendben van. Szóba került, hogy majd hol és hogyan szeretnénk szülni. Ekkor az orvosom elkezdte sorolni a lehetőségeket: természetes úton, érzéstelenítővel, nélküle, kádban, császárral..

Szégyellem magam, de a császár hallatán felcsillantak a szemeim.

Igen , tudom egy komoly műtét, ahol mindent átvágnak és a felépülés is tovább tart mint a természetes szülésnél, de valahogy mégis jó volt hallani, hogy van ez a lehetőség is. Én azt hittem, hogy a császár nem választható, legalábbis állami kórházban nem. Igaz, mi külföldön élünk.

Itt alapvetően pozitív visszajelzéseket hallok a szülészetekről, ami megnyugtató, deviszont a fájdalom küszöb nem változik. Végre találtam egy nagyon jó orvost, aki eddig minden vizsgálatot úgy végzett el, hogy meg sem éreztem. A vérvételtől is kicsit parázok, amit észre is vett, ezért a nővér helyett kétszer is ő vett tőlem vért. Közben végig beszélt, tényleg alig éreztem.

A Férjem mindig elkísér a vizsgálatokra, néha nevet rajtam, hogy mennyire be vagyok rezelve. Szégyellem is a dolgot, és igyekszem mindig megnyugtatni magam, de nem mindig sikerül. Az élet más területein nem vagyok ilyen szerencsétlen, csak a vizsgálatok- és különböző beavatkozásoknál. A vicc az egészben, hogy egészségügyit végeztem annó, sokszor adtam be szurikat, vért is többször vettem, sőt akkoriban adtam is! Hozzá voltam szokva, ment minden mint a karikacsapás. Aztán pályát változtattam és teljesen más felé orientálodtam. Egészséges vagyok, nőgyógyászon és fogorvoson kívül más orvost az elmúlt tíz évben nem is láttam. Lehet, hogy ez miatt alakult ki nálam ez a félelem.

Visszatérve a szüléshez. Mindig arra vágytam, hogy természetes úton szüljek, mellettem a Férjem aki fogja a kezem, majd a mellkasomra teszik a babát.

Ha a természetes szülést választom, akkor esélyes, hogy nem az orvosomnal fogok szülni. Ezt is megkérdeztem, ha pont nincs bent az orvosom, akkor annál fogok szülni, aki pont ott van.

Az EDA-rol már említettem, hogy unokahúgom sajnos oxigén hiánnyal született miatta. Szerencsére teljes életet el, de azért látni, hogy valami van. Ezért tartok tőle. Viszont császár esetében is kapok, szóval meg vagyok lőve.

Annó gyakorlaton több szülést is végignéztem. A vajúdásokat nem kísértük, mert gyakorlati szempontból nem tartották hasznosnak, mi inkább a kitolási szakaszánál voltunk jelen.

Számomra a gátmetsszés és a varrás elég traumatikus látvány volt. Azt is észrevettem, hogy kitoláskor nem is hangoskodtak az Anyukák, inkabb a varrásnal sziszegtek. :S

Unokatestvérem kint él Amerikában. Nyolc ezer dollár a szülés. Ott meg sem kérdezik csak tolják be az EDA-t. A kitolás négy órát tartott, azt mondta hogy addigra ki is ment az érzéstelenítő. Végül vákummal sikerült világra hozni a kislányt. Szegény unokatesóm aztan egy hónapig sírt, azt mondta, hogy maga a szülés egy horror- de megéri. Tavaly szült, nemrég voltak itthon, és itt volt egy plasztikai műtéte. Össze vissza szabdalták ott lent, és furán is varrták össze. Ezt korrigálták most.

Egyelőre, még mindig az EDA nélküli, természetes szülés mellett állok, és remélem, hogy lesz elég bátorságom hozzá. Mindig azzal nyugtatom magam, hogy ha mások túlélték akkor nekem is menni fog! :D Amikor azt írják, hogy a derekam fog fájni, akkor úgy vagyok vele, hogy szuper- fájjon csak ott! Ami inkább megrémiszt az az alhasi- méhszajba belenyilalo fájdalom. Félek, hogy ezeket viselném rosszul..

Most leszek nemsokára félúton, szóval még van időm felkészülni.

Bocsánat, hogy ennyit sztoriztam, csak jól esett kiírni.