Első hüvelyi szülésednél volt-e sikeres gátvédelem?

Első szülésemnél 20-25 perc után vágtak, utána szinte rögtön meg is lett. (3000g) Nekem pozitív, hogy vártak vele.

(Másodiknál nem is vágtak. Repedtem, de 2 öltés lett. Mondjuk ő még kisebb volt. 2600g)y

Ugyanaz a magyar kórház volt mind 2 esetben.

Teljesen spontán indult szülésem, oxytocin nélkül szépen haladt, majd kitalálták a gátvédelmet. Tokától-bokáig repedtem hüvelyben, gáton záróizomsérüléssel. Hólyagsérvem lett inkontinenciával. Mai napig nem vagyok jól! Nem szülhetek többet hüvelyi úton. Az én véleményem az, hogy jobb lett volna, ha metszenek egy bizonyos szögben. De az okosak azt mondják, nem számít. Így sokkal jobb, hogy az esélyét is elvették újabb szülésnek. Köszi! Jogom lett volna, ha erről valaki előtte tájékoztat, mert császárt kértem volna!

A másik véleményem, azóta annyi emberrel, gyógytornásszal beszéltem a témában. Alig van olyan nő, aki nem sérül. Aki azt gondolja, hogy nem sérült, valójában él boldog tudatlanságban és elfogadja a megváltozott alfelét a szülés velejárójának. Ez a mai napig tabutéma! Nő vagy, szüljél és tűrjed a sorsod. Majd menopauzánál jön a meglepetés, ha a hormonszintek csökkennek.

13, hogyan változott meg az alfelem? Kérlek világosíts fel a boldog tudatlanságomból. Mi az, ami elkerülte a figyelmemet?

Azt mondják a gyógytornász ismerőseid, hogy a szülés óhatatlanul tönkreteszi az alfeled, még ha fel sem tűnik, és a hüvelyi szülés az evolúció zsákutcája? Mert kb ezt veszem ki a szavaidból. Csak azokat a nőket éri meglepetés a menopauzánál, akik szültek?

Az ember mai életmódja zsákutca. Miért? Táplálkozás, vitaminok, mozgásszegény életmód. 3-4 kg-os babák születnek, a nő 30-as, 40-es éveiben. A test nem tud ehhez alkalmazkodni. Nem mindenkire kéne egységesen ráhúzni a WHO protokollt, hogy szüljön mindenki természetes úton gátvédelemben, hanem egyénileg felmérni, mérlegelni ki az aki képes rá és ki az akinek nem kéne. Ehhez tapasztalat, odafigyelés és empátia kéne. De amikor olyan problémák vannak az egészségügyben, hogy orvos és szülésznő sincs, meg kórházak zárnak be, miről beszélünk?

Örülj neki, ha te nem sérültél, megúsztad.

Alig van olyan, aki nem sérül. Az, hogy kívülről nem látszik semmi, még lehetnek a mélyebb rétegekben sérülések, megnyúlt szalagok, idegi sérülések vagy pl. rejtett záróizom sérülés. Fiatal korban kompenzál a többi izom, az ösztrogén fiatalon tart. Majd menopauza körül ezek csökkenek, és jönnek a panaszok. A műtétek kimenetele meg kétséges, vannak technikák, de biztos tuti megoldás a tudomány mai állása szerint nem létezik.

Odafigyelek a táplálkozasomra, a vitaminokra, és az életmódomra is. Szerintem ennek is köszönhetem, hogy a koromhoz képest sem vagyok rossz formában. Én örülök is, hogy nem sérültem, de te ezt írtad:

"Aki azt gondolja, hogy nem sérült, valójában él boldog tudatlanságban és elfogadja a megváltozott alfelét a szülés velejárójának." Az életmódján nyugodtan változtathat szinte bárki, aki akar. Az orvos/szülésznő problémával is egyetértek, de nem mondanám, hogy a létszámhiány okozza a gondot. Inkább maga az, hogy intézényesítve van a szülés ilyen szinten, és a hozzáállás ugyanakkor nem megfelelő. Legtöbb esetben siettetik a folyamatot így vagy úgy, stresszelik az amúgy is rettegő kismamát, aki persze hogy ezerrel befeszül. Úgy meg aztán tényleg csoda, ha megússza az ember sérülés nélkül. Hidd el, amit velem leműveltek ilyen szempontból, tényleg csoda hogy nem sérült meg semmim. (Nagyon elcseszték az oxi adagolását.) Valószínűleg csak annak köszönhetem, hogy ép alféllel megúsztam, hogy nem a mozgásszegény életmód meg a helytelen táplálkozás jellemzett. De az életmódomért nem teszek mást felelőssé.

Nálunk a megyei kórházban első szülő nőnél protokoll a gátmetszés. A második lányomnál a szülésznővel (akkor még lehetett fogadott) a terv a gátvédelem volt. Annyit kértem ha indokoltnak látja legyen gátmetszés mert inkább vágjon mint repedjen. 4,5 kilós volt a lányom, volt apró gátmetszés de 5 nap múlva már vezettem...

Barátnőmnek a 3. babánál az ügyeletes (akkor már nem lehetett fogadott doki, szülésznő) ragaszkodott a gátvédelemhez. Annyi felé repedt hogy hetekig sírt szegénykém