Akinek borzasztó szülésélménye volt,elmesélné?

Te nem mesélsz,de én meséljek? Ez érdekes. Pedig addig nem dolgozod fel,amíg nem beszélsz róla jó sokszor. Csak ez segít.

Az nem segít neked,ha azt írom, császár után úgy néztem ki legalább 6 órán át a rokonaim szerint jok bejöttek az őrzőbe,mint aki meg fog halni. Ez mit segít neked?

Hogy minden szabály ellenére legalább 5 órán át ott ülhetett a férjem mellettem az őrzőben,pedig hárman voltunk bent nők.

Full lekékülve,oxigénhiányosam pihegtem, 1x még el is ájultam majdnem. Órákig voltam így. A férjem meg anyám azt mondták,úgy néztem ki,mint aki meg fog halni.

Állítólag a spinális érzéstelenítésre reagáltam így. Nem tudom. De iszonyatos élmény volt.

Órákig úgy remegtem, mint egy parkinsonos beteg. A palackot nem tudtam megfogni. Behozták a lányom megmutatni,és nem adták a kezembe,olyan állapotban voltam.

Na,ez mit segít rajtad? Ugye,hogy semmit.

Menj pszichiáterhez, beszéld ki! Jó tanács.

3as!

Kifejtheted, itt vagyok. 1 es válaszoló vagyok. Mi is a baj?

Az,hogy leírtam a magam rossz élményét,az mit segít a kerdezőn? Elmagyaráznád nekem?

Ha nem tudja feldolgozni, oda szakember KELL! Nem rémtörténetek.

Osszesen 30 ora vajudas, ebbol 6!! ora csak a kitolasi szakasz.

En azt hittem ott halok meg, 6 oran keresztul kellett nyomni. Baba jol volt amugy, nem akadt el, csak picit rovidebb volt a koldokzsinor es visszacsuszott mindig, hiaba nyomtam.

Kozben azert kaptam a beszolasokat, hogy ne kiabaljak, kussoljak, nyomjak mar normalisan, nem igaz hogy ez se megy.

Hagytak ennyit szenvedni es meg is alaztak nagyon csunyan. A vegen 2 orvos konyokolte ki belolem a gyereket, az egyik a testevel felig ram is ult. Megrepdt szerintem a bordam is, honapokig kek-zold volt a borom es brutal fajdalom, de nem tudom, nem is foglalkoztam vele olyan szinten,hogy orvoshoz menjek.

Baba kijott valahogy, mehlepenyt kirangattak, darabokban jott ki. Szules utan meg 1,5 oraig varrtak, eleg nagy seruleseim lettek kivul-belul es 3x kapartak ki a mehem is, mert nem akart elallni a verzes, meg gondolom a mehlepeny is bent volt darabokban. Ez olyan szintu fajdalommal jart, el is ajultam.

Mai napig nem ertem miert nem csaszaroztak meg, konyorogtem erte. Jobban jartam volna. Nem tudom megerteni, hogy tehettek ezt velem.

Én magánba mentem mert az én születésem rossz volt. Doki a születésemkor intézte a Hawaii útját,végül nővérke berángatta hogy tegye már a dolgát. Agyvérzést kaptam emiatt amit nem ismert 4l,nem írta le és rá 7 hónapra!!! Derült ki. Akkor hebegtek habogtak de továbbra sem írták le sehova. Végül epilepsziás lettem,félig süket stb az agyvérzés miatt. Emiatt persze császárral kellett szültem,ahova tartoztam ott azt mondták"minek akarom a szülést megúszni" meg " sebaj azért a toló fájásokat megvárjuk", ekkor döntöttem hogy ha már most tojnak az én egészségemre akkor marad a magán. Ott minden szépen ment,jó volt a műtét,segítettek fürödni,volt szoptatási tanácsadó,megmutatták a hegmasszázst és segítettek a baba első fürdetésében,pelenkázásban.

Szóval nálam félelmet szült anyám rossz szülés élménye.

Nem írom le, felesleges, de én is nehezen éltem meg. Azt hittem már feldolgoztam, így vállaltunk második gyerkőcöt, de kb. a terhességem felénél olyan pánikok kaptak el, hogy egyértelművé vált, hogy nem feldolgoztam, csak eltettem valahova jó mélyre.

Nekem perinatális tanácsadó segített "átdolgozni" az egész eseményt. Ha tudom, hogy ez ilyen hatással tud lenni, biztosan elmentem volna hozzá már az első hetekben.