Akiknek szakember segítségével sikerült feldolgozniuk a szülésélményt, kórházi létet, ez mennyi időbe telt? Mikor éreztetek javulást?

Eredetileg egy magánkórházban szültem volna, császármetszéssel.

Végig erre készültünk, számunkra ez volt a "jobb" opció annak ellenére, hogy a programozott császárt egészségügyileg nem indokolta semmi. Volt a választásra lehetőségem, éltem vele.

Viszont a 37. héten arra ébredtem, hogy erősen görcsölök, nyilván első baba, megijedtünk és mivel a pesti kórház 180 km, nem vágtunk volna neki úgy, hogy nem tudjuk, mi a probléma, van-e egyáltalán valami... Beszéltem az itteni nőgyógyászommal, ő javasolta, hogy menjünk be a helyi kórházba, nézzenek rám, legalább megnyugtatásképpen.

Ez egy szombati hajnalon volt, bementünk, megvizsgáltak nagy könyörgések árán, majd mondták, hogy innen már nem megyek sehová, hozassam be a holmijaimat, szerintük reggelre már meglesz a baba.

Mondtam, hogy szeretnék beszélni a saját orvosaimmal is, szeretném, ha az otthoni megvizsgálna (nyilván így Pestről nem rángattam volna el, akihez a terhesség alatt jártam a magánkórházban). Nem, ilyen már nincs, nem választhatok orvost, higgyem el, ők tudnak mindent és gyerek még nem maradt bent...

Összegezve, pokoli volt az egész szülés + az első napunk a babával, amíg az orvosom el nem intézte, hogy átrakjanak minket egy egyágyas szobába, ahol már ott lehetett a férjem is velünk.

Hiába kértem fájdalomcsillapítót, nem kaptam, a szülésznő annyit mondott, hogy ezt a fájdalmat rajtam kívül már sokan kibírták bármiféle csillapítás nélkül, menni fog ez nekem is.

Bármit kérdeztem, hogy miért van rá szükség, az volt a válasz, hogy "protokoll".

A babát úgy vitték volna el vizsgálatokra, hogy azt sem tudtam, hová viszik, miért, kik fogják megvizsgálni, és mikor mondtam, hogy megyek vele, nem akarták engedni. Mondtam, hogy jó, akkor itt fogják megvizsgálni a szobában, mert nem hagyom az éppen most született gyerekemet magára.

Tápszerre húzták a szájukat, de kiderült, a cukros víz nem probléma...

Az is megviselt nagyon, hogy teljesen egyedül éreztem magam, nem tudtam, mi történik, mi fog történni.

És még sorolhatnám.

Nyilván én is az érzékenyebb fajta vagyok, sosem volt az állami egészségüggyel dolgom, nem nagyon voltak egészségügyi problémáim soha. Nem véletlenül választottuk már a terhesség elején inkább a magánellátást, nekem igenis szükségem van arra a kis plusz kedvességre, cukormázra.

Ott pedig kb. emberszámba sem vettek az elején, borzalmas stílusban tárgyaltak velem még a nővérek is. Akkor változott kicsit, mikor az orvosom szólt az érdekemben és utána már nem kellett azon is veszekednem, hogy akarok-e a gyerekemnek cumit adni, kell-e rá kesztyű, elvihetik-e a tudtom nélkül.

Szerintem pedig ne mások akarják megmondani, hogy SZÁMUNKRA mi a durva és mi nem az.

De, nekem igenis durva volt egy természetes szülést végigcsinálni, bármiféle fájdalomcsillapítás nélkül, miközben pont ezt akartam elkerülni.

Lehet jönni azzal, hogy ez "túllelkizés", szerintem pedig csak a saját lelki egészségemmel való törődés.

"Azért viselkedtek így veled, mert Te mindent jobban akartál tudni náluk."

Nem, ez nem így van!

Kezdjük ott, hogy már megvizsgálni sem akartak, mondván, hogy menjek haza és ha hétfőig még tartanak a fájások, menjek vissza.

Aztán mikor kiderült, hogy hétfőre már gyerek lesz ebből, valahogy mindenkinek sietős lett azonnal...

Az meg, hogy mit adok a gyerekre, vagy a szájába, ne a csecsemősnővér hatásköre legyen már... Ugyanígy ha vizsgálatra viszik, akkor szeretnék ott lenni vele, mellett és tudni, hogy ki vizsgálja, miért vizsgálja. Ha pedig szülés közben csinálnak bármiféle beavatkozást, akkor arról is szeretnék tudni, nem azért, hogy ellenkezzek, hanem mert nem 60 kg hús vagyok, amit úgy szurkálnak, vágnak, ahogy éppen kedvük tartja.

De mint kiderült, pl. a gátmetszést sem tudták megindokolni, annyi volt rá a válasz, hogy elsőbabás kismamáknál nincs gátvédelem, protokollból vágnak.

"Ha egészséges a gyereked,akkor nincs mit feldolgozni."

Ezt ne te döntsd el helyettem légy olyan kedves!

Leírtam, én a cukormázhoz vagyok szokva, a kedvességhez.

Velem senki nem szokott nyers, goromba lenni. Terhesen, szülés közben/után szerintem méginkább nem erre vágyik az ember.

De fura, miután lett szólva az érdekemben, azonnal nem volt gond sem a cumi, sem az, hogy nem akarom fél órára sem nélkülem hagyni a babát, vagy hogy éppen kesztyű van rajta.