Mennyire normális ha egy pszichiáter nem tudja feldolgozni az apósa gyászát és mély komoly depresszióba, szorongásba, komoly alvászavarba kerül pszichotikus tünetekkel amit szakember segítségével sem igazán tud feldolgozni?

A pszichiáter sem gép. Szóval simán előfordulhat. pláne, ha figyelembe vesszük, hogy amúgy nehéz helyzetben lévő emberekkel foglalkoznak. Ez önmagában is nagy teher, szóval ha a családban történik tragédia, nyilván az őket is ugyanúgy megviselheti. Az, hogy adott esetben egy másik emberen segít, nem jelenti azt, hogy saját maga simán túljut egy-egy nehéz életszakaszon.

Van az a bölcselmény, hogy az ács háza beázik, a kőművesé összedől és hasonlók, szóval a pszichiáter/pszichológus is összeomolhat.

A pszichiáter orvos, pont mint egy nőgyógyász, vagy egy fül-orr-gégész. Nem szakmai elvárás, hogy tegyék rendbe saját magukat lelkileg. Más a helyzet egy pszichoterapeutánál (aki lehet pszichiáter v. pszichológus is), nekik kell mélyen önismeretzniük, bár ezt nem mindenki teszi meg...

Én ismerek olyan pszichológust (nem terapeutát), aki egyáltalán nem hisz az önismereti munkában.

Ez nem így van. Egy sebész sem műti meg magát. A fogorvos sem tömi be a saját fogát. A pszichiáter felírhatja magának a gyógyszert, ám akkor nagyjából csak a saját csapdájába esne: a gondok maradnak, csak épp faágakkal meg levelekkel elfedi. De ugyanúgy beleeshet.

A pszichológiai terápia két ember interakciója. Fontosak a reakciók, az objektív szemléletmód, amit a terapeuta visz bele ebbe a kapcsolatba.

Lehet, hogy tudja, mi a gond, de akkor sem látja objektíven saját magát. Nyilván tudja, hogy más ember esetén mit tenne, de azt nem tudja saját magán alkalmazni, mivel (mint mondtam), nem külső szemlélő, nincs kire kivetítenie a problémákat, érzéseket (ahogy ez a pszichoterápiában lenni szokott).

Persze, bizonyos dolgokat megláthat, megérthet saját magában is (az önismereti dolgok végül is erről szólnak), de ahhoz, hogy saját magát egy ilyen helyzetből kirángassa, kivételes egyénnek kell lennie.

Ha jól értem, a pszichiáter nem egyszerűen "depis" meg hasonlók, azért ennél már lejjebb van. A szorongás részben tudattalan dolog, még akkor is, ha sejti, hogy mi van mögötte.

Nem kell magát gyógyítania. Az a legvalószínűbb, hogy nem is képes rá. A szimpla "ismerd meg önmagad" és társai ilyen helyzetben akár ronthatnak is az állapotán. Régi, elnyomott emlékek kerülhetnek felszínre, amik egyébként nem okoznának problémát, de az adott helyzetben simán mélyíthetik a bajt.

Nem véletlen, hogy pszichológusok közt létezik a szupervízió, az a helyzet, hogy ez egy olyan hivatás, amelyben más emberek terheivel kell foglalkozni. Könnyű kiégni és kikészülni.

Szóval na.

Szóval minden embernek olyannak kell lennie, mint amilyen te vagy?

Troll vagy?