Hogyan viseljem el hogy a parom nem jon be a szülőszobába ?

Azt gondolom, hogy elvárni nem lehet, hogy a másik fél benn legyen. Mindenki masképp gondolkodik másképp érzi, éli meg a szülést. Nem értek egyet azzal amikor a másik fél be akar menni vagy nem, míg a nő akarja vagy nem akarja és ezen megy a vita meg a sértődés. Ismerek olyat akinél a feleség ragaszkodott hozzá a pasi nem bírta el is ájult. Persze olyan is volt aki nem bánta meg.

Azonban ez az egész nem fekete fehér. Nem lehet önzőnek nevezni a férjet, ha bevallja, hogy nem bírja és nem szeretne bemenni. Mindenki hangosztatja itt is, hogy nem szabad a másikra ráeröltetni az akaratát, de ha a férj nem akar bemenni csomóan már azzal jönnek, hogy micsoda alak.

Én például nem akartam, hogy benn legyen a férjem és ő sem akarta. Jobb is volt, mert pcs volt így ő volt a babánál a kontakt. Így sokkal jobb volt mindhármunknak.

Én nem bántam meg, de az én vagyok.

Ezt a férjeddel beszéld meg. Mond el mit érzel, de ha nem akar benn lenni akkor fogadd el. Gondolkodj a helyében. Mi lenne akkor, ha te nem akarnád, hogy benn legyen, de ő ragaszkodna hozzá.

Sajnálom. Erőltetni nem lehet, de azért én is úgy vagyok vele, hogy ilyenkor a nő támogatása előrébb való kellene, hogy legyen, mint a saját kényelme.

Minket a férjemmel csak még jobban összekovácsolt az, hogy bent volt. Olyan pluszt adott a kapcsolatunknak, amit semmi mással nem lehetett volna pótolni. És bár bevallotta, hogy nehéz volt néznie a "szenvedésem", de azt ki nem hagyta volna, hogy lássa az első pillanatban a gyerekét, és amúgy is, hogy ne támogasson. A másodiknál már tiszta rutinosan volt mellettem, és ki nem hagyta volna.

A helyedben, ha van lány testvéred, vagy jóbarátnőd, aki szült már, esetleg anyukád, de valakit hívnék, ha igényed van rá. A férjednek meg őszintén, nem támadóan, de elmondhatod az érzelmeidet ezzel kapcsolatban. A kommunikáció nagyon fontos.

És ha "erôzakkal" becipeled és ez traumát okoz neki, az jobb?

Sosem értettem meg ezt...

Azert mert közös az életük, közösen vállaltak gyereket, szamomra nem azt jelenti, hogy minden pillanatomnál kutya kötelessege ott lenni...

Barátnőm berángatta apukát a szülőszobára. Utána apuka 2évig nem tudott szexuálisan hozzáérni. Elváltak... hiába jártak pszichológushoz, parterápiára, apukába mély nyomot hagyott...

Vagy épp a férjem... aki önszántából jött be. De nem bírta nézni ahogy szenvedek, ezert már a dokikkal veszekedett, majd mi is összevesztünk...jó szerinted? Nem...

El kell fogadni, vannak olyan emberek, akik alkalmatlanok erre. Keresni kell mást, és nem a partnert hibaztatni