Hogyan viseljem el hogy a parom nem jon be a szülőszobába ?

Orulj neki.

Enyem bejott, de elajult. Meg vajudas kozben azon aggodtam, hogy vele mi van, plusz stressz volt :DD

Nem amugy; azt szeretnem ezzel mondani, hogy tenyleg ha ugy erzi, hogy nem birna, ne eroltesd.

Oszinten szolva en se szivesen vettem volna reszt a sajat szulesemen, en is rosszul vagyok ezektol a dolgoktol, de nekem nyilvan muszaj volt. A ferjem be akart jonni, sajat akaratabol, de en azon se problemaztam volna, ha ez nem igy lett volna.

Ezt neki kell tudnia, vagy legalábbis éreznie, erőltetni nem szerencsés.

Már jóval a terhességem előtt megbeszéltük a férjemmel, hogy áll a kérdéshez, nem ért meglepetésként. Megmondta, hogy alapból nagyon rosszul viseli az ilyen helyzeteket (a véradás még belefér nála) és azt is, ha úgy érzi, nem tud rajtam segíteni. Én úgy éreztem, hogy megnyugtatna, ha lenne velem valaki, aki érzelmi és fizikai támaszt tud nyújtani, úgyhogy a többször is szült nővéremet kértem meg rá. Elvállalta, nekem sokat jelentett.

Kérdező: Ha szeretnéd, hogy legyen bent veled valaki (nálunk a vajúdóban nem lehetett, csak a szülőszobán), akkor ha van olyan nőrokonod, esetleg meg lehet kérdezni, ha nincs, még mindig lehet dúlát fogadni.

1-es: az egyik barátnőmnél is a férjet kellett a kerekesszékben kitolni a szülőszobáról.

Nekem a nagy lányunk többet segített mint a férjem, mind ketten ott lehettek, de ha választanom kellett volna a lányom marad bent.

Nincs valaki más,ok apa meg minden, de ha nem akarja tiszteletben kell tartani.

Vagyok olyan szemétláda, hogy engem nem érdekelne! Nem bírná nézni a TE fájdalmaidat? Brühühü

Legyen férfi és támogassa a nőt aki kihordta, majd kínkeservesen megszüli a gyerekét!

Én csak egyedül nem akartam lenni, de az első szülés után úgy voltam vele, igazából egy dúla is tökéletesen megfelelt volna, sőt. De másodjára a férjem már akart is jönni, sokkal lelkesebb volt, csak "kiképeztem", miben legyen majd segítőkészebb, és hogyan?

Egyedül lenni nem az igazi, de olyan emberrel, akiről pluszban gondoskodnod kell, vagy csak útban van, még rosszabb. Inkább fogadj dúlát, ők nagyon sokat tudnak segíteni.

Osztom a 6-os véleményét. Itt a nő érdekeit kéne néznie a férjnek. Önzőség amit csinál. Nálam ez egy nagyon mély csalódás lett volna. Én cserbenhagyásnak éltem volna meg.

Egyébként ebben az esetben egy szakképzett dúlát fogadnék, akiben meg tudok bízni és segíteni is tud.

Én egyedülálló anyuka vagyok ugyan, de ha nem így lett volna, akkor is anyukàmnak örültem volna benn jobban.

Tudta, hogy mi történik, értett az ápoláshoz, nem sértődött meg, ha a fájdalomtól ingerült voltam vele, kevésbé frusztrált, hogy előtte szenvedek stb., ráadásul egyáltalán nem hiányzott, hogy a párom végignézze, hogy folyik belőlem minden is és hasonló undi dolgok, hiába tudtam, hogy ez normális, és amúgy nem csináltam belőle ügyet :)

Szóval szerintem ezeket gondold át, mint a helyzet "jó oldalát" :)