Pánikbeteg anyukák: hogyan viseltétek a szülést?

De miért nem teszel ellene? Miért nem készülsz tudatosan?

Vannak technikák, például a hypnobirthing ilyen. Még szülés előtt kell sokat gyakorolni, mintha egy maratonra készülnél, annál sem úgy állsz oda, hogy nulla felkészüléssel. A legtöbb sürgősségi császár elkerülhető lenne a támogató személyzet és a felkészült anya kombinációjával. A szülés meg lehetne tényleg “élmény” is, nemcsak szenvedés.

[link]

Habár én nem szültem még, de szülészeten dolgozom, külföldön. Nagyon sok a pánikbeteg kismama, akik gyógyszert is szednek. Ezt nem állítják le terhesség alatt és szülés után, legfeljebb más hatóanyag tartalmú gyógyszert adnak a korábbi helyett. Nálunk azt mondják, sokkal rosszabb a páciensnek ha leállítják és jönnek az elvonási tünetek emellett pedig a pánikbetegség is előjön, és így közvetetten a magzatra sincs jó hatással a gyógyszer leállítása. Sokan a pánikbetegség miatt kérik a császármetszést, de itt a nők maguk dönthetnek a szülés módjáról, ha valaki császárt akar, nem is kell megindokolni. Volt akinek pánikrohama volt szülés alatt vagy után. De nyilván azért van ott a személyzet, hogy ilyen helyzetekben segítsen.

Próbálj meg tudatosan készülni az előtted ki helyzetre, akár az orvosoddal vagy egy szülésznővel átbeszélni, hogy mik fognak történni, mik a félelmeid. Nem tudom amúgy hogy erre Magyarországon van-e így lehetőség, nálunk ez hozzá tartozik az ellátáshoz. Ha ez a személyes tanácsadás nem lehetséges, akkor menj el egy egyéni szülés felkészítésre, amit lehetőleg olyan tart aki az adott kórházban dolgozik és tisztában van az ottani protokollokkal. Illetve ha van lehetőség rá akkor szülés utánra intézz pszichiáterhez időpontot (a hormonok, az új felelősség nagyon bezavarhat még annál is, akinek nem volt korábban semmi pszichés panasza, így jobb megelőzni a bajt vagy felkészülni rà időben).

Sehogy. Magánklinika programcsászár.

Ennyit tudtam tenni magamért.

Mondjuk végig izgultam, nehogy hamarabb induljon a szülés és ne kereljük államiba.

Sikerült. Nem tudnám feldolgozni a természetes szülést soha.

Miért az a válasz minden nehézségre a mai világban, hogy megfutamodunk előle, hogy a könnyebb(nem tűnő) utat választjuk?

Lehet előre gondolkodni, tudatosan tenni ellenne, de abba munkát kell tenni. A császárhoz meg csak oda kell feküdni.

De 4-es miért baj az ha csak odafekszek? Senkinek nem káros. Miért kell a kálvária, anélkül kevesebb leszek?

Én tökre örültem, hogy nem kell szenvedni.

Gyerekvállalás előtt pszichológus segítségével kigyógyultam. Ki lehet. Addig eszembe se jutott volna gyereket vállalni amíg pánikos voltam.

Nem késő elkezdeni, elég szép javulást tud hozni pár hét is megfelelő szakemberrel.

Mert szenvedés, - de inkább küzdelmet mondanék - nélkül nincs eredmény se. És pont a szülésnél lehet, hogy van mert kiveszik és kész. De az emberek többsége annyira belekényelmesedett az életbe, hogy elfelejtett küzdeni. Mindent akar, de szenvedés nélkül. És az élet nem ilyen. Ha nem tapasztalod meg a “lentet”, akkor a “fent” se ad annyit.

Én az elsőt programcsászárral szültem (nem saját döntésemből), úgyhogy pontosan tudom “csak oda kell feküdni”. A másodiknál voltam olyan szerencsés, hogy sikerült természetes úton megszülnöm. Egyszerűen sokkal többet tett hozzám mint az első, mikor csak kivették. És nem feltétlen a szenvedés és fájdalom része, hanem a felkészülés, a meditációk, az odavezető út, illetve hogy megtapasztalhattam, hogy hogyan tudok úrrá lenni a teszemen, irányítani a folyamatokat. Ehhez rengeteg tudatos munka kell, amit sokan lespórolnak és persze az sem segít, hogy milyen a személyzet hozzáállása illetve hogy a magyar kórházakban siettetik a szülést.

Egy szó mint száz, rá lehetne erre készülni fejben, csak az akarat nincs meg. De mivel ez egy mentalitás így az akarat és tudatosság más szituációkban is tud majd hiányozni… illetve azok az élmények és tapasztalások, melyek csak a küzdelem megugrásakor jönnek.