Hogy lehet erre rákérdezni diszkréten?

Doktor úr, félek a természetes szüléstől úgyhogy programozott császárt szeretnék, van rá lehetőség vagy nincs?

Mit kell ezen bonyolítani? Ha ő az osztályvezető akkor ő az atyaúristen abban a kórházban, szóval azt intéz neked amit szeretne. Vagy azt mondja hogy igen vagy azt hogy nem, nem kell túlagyalni.

Én nem ezért, hanem a baba mérete és fekvése miatt, de simán rákérdeztem a 37. heti NST alkalmával, hogy mire számíthatok szülésnél. Az orvos szerint akár megpróbálhattam volna megszülni. Én kérdeztem, hogy császárral milyen esélye és következményei lennének. Ezután annyit mondtam, hogy ha választhatok, akkor műtétet szeretnék, mert a baba így nem tud beszorulni a szülőcsatornába és biztosan nem szakadok szét közben. Azt mondták, lehet. A baba elég

érett volt már, így nem vártuk meg, hogy beinduljon a szülés. Megműtöttek 2 hét múlva, a végén fizettünk és ennyi.

#2 vagyok.

Én megkérdeztem, megbeszéltük és a hat hetes kontrollon vittem egy köszönő képeslapot, benne egy képpel a babáról (az orvos kiteszi a falára a nála született babák képeit) és mellette a pénz. Kaptam egy "de szép" megjegyzést a gyerekre és eltette a borítékot, ennyi volt.

Azt hiszem tocofóbia a neve a természetes szüléstől való rettegésnek, ha van erről szakvéleményed, kiírnak császárra. Gondolom pszichiátertől lehet szerezni. Ez b tervnek jó lehet.

Az egyik ismerősöm tök más okból nem akar természetes úton szülni, neki viszont kerek perec megmondták a terhesgondozáson, hogy amíg nincs szakorvosi papírja arról, hogy nála a természetes szülés ellenjavallt, addig biztos, hogy természetesen kell próbálnia, amíg a baba állapota nem indokolja a császárt.

Én szintén lombikos voltam, nagyon nehéz terhességgel a hátam mögött (sürgősségi műtét, 4,5 hónap kórház, 11. héttől a végéig fekvés). Császárt szerettem volna, mertennyi viszontagság után ezt éreztem a legbiztonságosabbnak a babámnak. Mindezt meg is mondtam az orvosomnak, de a válasza az volt, hogy meg kell próbálni természetes úton, de ha egy parányi kis jel is lesz, hogy nem haladunk a nagy könyv szerint, akkor visz a műtőbe.

Így is lett. Megpróbáltuk, 4 órát vajúdtam, sok oxytocinnal sem haladtunk semmit ennyi idő alatt, úgyhogy egyszer csak közölte, hogy itt befejezzük, és császár.

Több lombikos, veszélyeztetett terhest ismerek, akiknél nem volt kérdés a császár. Úgy látom, ez nagyon orvosfüggő.

Normálisabb országokban egyébként nem lenne kérdés, hogy választhatod-e a császárt. Szomorú, hogy itt meg érezze rosszul magát az ember, hogy kuncsorognia kell, ráadásul a széplelkű nőtársak is lenézik.

Én megkérdezném, pláne, hogyha ő az osztályvezető, hogy császárt szeretnél az előzmények miatt, mi ennek a módja? Ha nemet mond, akkor én magánkórházat választanék. Nekem ennél többet érne a biztonságom és hogy ne traumatizáljanak egy életre.