A gyerek hány éves korától kezditek diszkréten kezelni a dolgait (például ha mond vagy csinál valami vicceset vagy megdöbbentőt, akkor nem mondjátok vissza rögtön másoknak, hanem megkérdezitek őket előtte)?

Én onnantól, hogy kellemetlenül érinti. Olyan ez, mint a meztelenség szerintem. A saját ciki dolgaimat is elmesélem megfelelő embereknek, próbálom erre nevelni is, hogy nem vészes rosszat csinálni, és én is tudom, hogy most pl ismerős felfázott és véreset pisil(nálam 20 évvel idősebb, félévente találkozunk egyszer, de elmondja), vagy más meg véletlen sót tett az ételbe cukor helyett. Előfordul, vicces, érdekes, nem kell cikinek kezelni. A gyerek dolgait is elmondom, illetve sokszor ő meséli, most focinál rálépett a labdára és hanyatt esett, "repült", így mondja, nevettünk rajta, szép esés volt:)

Olyan egy éve szelektál, hogy miket mesél el, szóval 5-6 évesen kapcsolt be neki a "neee, ez cikiii" dolog, pl nem szólhatok rá hangosan, hogy ne egye a taknyát, mert az rosszul érinti, de bezabálni a taknyot mások előtt, az neki nem ciki, mégcsak takarni sem próbálja, de beszélni azt nem szabad róla..

Akkor válik valami cikivé, ha azzá teszed, vagy ha kinevetnek érte. A takonyevés is azért lett ciki, mert szólt érte neki rokon, amíg csak én mondtam, nem volt baja. Ilyen "ciki sztorik" oldaláról nézve nagyon elfogadó közegben van, nem nevetjük ki egymást, vagy ha nevetünk, akkor azon nevetünk, hogy ilyen megtörténhet, nem kinevetés, hogy de béna vagy.. És meséljük a saját dolgainkat is, illetve mesélheti a gyerek a saját dolgaimat is, pl "anya nem vett fel melltartót" ezt simán elmondhatja, de volt már, hogy anya babot evett és sokat pukizott is, bár ezt azóta mondtam neki, hogy inkább ne. Egyszer beleültem egy gyümölcsbe, ami szétkenődött, azt is mesélte mindenkinek. Amíg nem mondta, hogy "háhá, anya buta volt", addig nem zavart, mikor túlment a határon szóltam érte, hogy tényleg vicces volt, de mindenkivel történik ilyen és ez nem azt jelenti, hogy rosszabb másoknál.

Egyik rokonom gyerekénél már azóta szelektálnak hogy iskolás lett. Egyszer ugyanis bepisilt első osztályos korában még nagyon az elején a tanévnek és a rokonomék elmesélték egy családi ebédnél. Nem a bepisilésen volt a hangsúly, hanem máson, azt akarták elmesélni, csak ehhez a bepisilés is hozzátartozott, de a gyerek nagyon kellemetlenül érezte magát, hogy ezt így elmondták az egész család előtt. Azóta szelektálnak. (Megjegyzem én felnőttként sem örülnék, ha egy családi összejövetelen a szüleim elkezdenék szídni az éttermet, amelyiknek köszönhetően elcsaptam a hasamat és ebből kiindulva azt is elmesélnék, hogy bef.stam... Nem szégyellem, csak nem tartozik az egész rokonságra és nem is ebéd téma.)

Az én emlékeimből kiinduva nálam nem szelektáltak. Nyilván a nagyon ciki dolgokat nem kürtölték szét, de sokszor éreztem úgy, hogy pár dolgot igazán megtartattak volna titoknak.

Ráadásul az egyik rokonomnak a mániája volt, hogy amikor hallott egy jó Pistikés vagy Mórickás viccet, átírta az én nevemre és igaz törtéetként előadta, ami egyrészt nem volt igaz, másrészt még úgy is lettem ezzel beállítva, mintha nem lett volna ki a 4 kerekem.