Szülés utáni depresszió? Mikor? Meddig?

Most! Minél előbb! És valahogy pihenned kell, és a szülésélményt is fel kellene dolgozni. Nem vagy szar anya, csak fáradt és dühös a szülés miatt. Először is kezd azzal míg nem jutsz el szakemberhez, hogy leírod a szüléstörténetedet minden érzelmeddel, dühöddel együtt amit azzal kapcsolatban érzel. Vagy létezik egy segítő telefonvonal kimondottan szülés utáni időszakra, lehet az is segít ha valaki meghallgat. EMMA-vonal a neve, nézz utána.

Es jogod van dühösnek lenni, jogod van az érzelmeidhez, azt nem te iranyítod, de szar anya nem vagy ,csak segítségre szoruló. Hát segíts magadnak.

Ez lehet tényleg csak durva fáradtság is, de sajnos komolyabb is.

Nincs semmilyen segítséged?

Legalább nappal (akár hétvégén, mikor otthon van a férjed) tudsz egy kicsit pihenni?

Nagyszülők, egyéb rokonok besegítése nem jöhet szóba?

Tudom, hogy nehéz segítséget kérni, de lehet előbb mégis a hozzád közelállóktól kellene megpróbálni, nem dokitól.

Ha néhány pihentetőbb nap után nem érzed azt, hogy kipihenten könnyebb, akkor viszont jöhet a szakember. Bár a fizikai terheket ő sem tudja levenni a hátadról, márpedig a leírásod alapján arra mindenképp szükséged lenne egy kicsit most...

(Ja, és nem emlékszem, hogy írtad-e, hogy szoptatsz vagy tápszeres-e a kicsi, de ha szoptatsz, akkor lehet ilyen áron mégsem kellene erőltetni. Hátha a tápszerrel kevesebbet kelne éjjel, plusz azt bárki odaadhatná neki, egy-egy alkalmat a férjed is kibír, ha te már az idegösszeomlás szélén állsz, ő sem fog belerokkanni, ha egyszer-egyszer fáradtabban megy dolgozni.)

Azt szokták mondani, hogyha felmerül benned a gondolat, hogy szakember segítségére van szükséged, akkor el kell menni... Ártani nem árt és ha valójában nincs mögötte depresszió, akkor legalább megnyugtat. Egy-egy megértő beszélgetés csodákra képes.

A tapasztalatom egyébként az, hogy egy idő után mindenki eljut erre a pontra (összeomlás), ha nem extrém könnyű babát kapott és/vagy nincs rengeteg segítsége. Az állandó szolgálat, kelés, ellátás ezt eredményezi. Nekem attól lett könnyebb, hogy lett egy állandó fizetett segítségünk, aki mindig ott segít, ahol éppen szükség van rá. Nagymama helyett nagymama. Nyugodtan átvihetem hozzá a gyerekeket azért is, hogy aludjak egyet, nem kell magyarázkodnom. Akinek helyben van szülői segítsége, nem is tudja igazán felmérni szerintem mekkora könnyebbség ez. Pihenned kéne, akkor látnál tisztán, hogy csak a fáradtság hozza ezeket a gondolatokat, vagy van mögötte valami.

Nekem császárom volt,igen fájt,igen nehéz volt de nem érzem hogy ettől kevesebb lennék stb. Te csak hirtelen szembesültél a császárral és összeroskadtál,ehhez hozzáadódik az álmatlanság is. Egyelőre ez baby blues,de nem árt pszichológushoz menni mert szülés utáni depi lesz belőle. Ajánlom a császárvonal facebook csoportot és appot. Sok lelki dologban tudnak segíteni.

Nincs veled gond amíg hajlandó vagy segítséget kérni, járj el szakemberhez,beszélgess más császárt megélt anyukákkal és néha 1-2 órára passzold le a gyerekeket a férjednek és menj el kávézni.

Le a kalappal előtted,kedves anyuka!

Ilyen hosszú vajudást kibírni..nem semmi! Nem is csoda,hogy nem könnyű feldolgozni,én ugyan még nem szültem de viszont tegnap voltam indításon,7 órát volt bekötve az oxi és nem segített így hazaküldtek, és ez a legnagyobb félelmem,hogy sokáig tart majd a vajúdás ha vasárnapig nem indul meg magától a baba,akkor hétfőn indítanak újból..és ezen stresszelek. El sem tudom képzelni milyen borzasztó lehet olyan sokáig vajúdni…

Oldd meg valahogy,hogy legalább fé-egy napot tudj pihenni a gyerkőcöktől,lehet hogy utána picit könnyebb lesz,ha gondolod menj el pszichológushoz is,nem szégyen,sőt!

Még egyszer,le a kalappal előtted.