Az igaz, hogy azért van mostanában ennyi szülés utáni depresszió, mert a médiában nem lehet beszélni az anyaság árnyoldalairól, és nem lehet rá felkészülni?

Szerintem erről régen sem lehetett beszélni. Valahogy tabu. De most is igaz, ha bárkinek mondod, hogy nem érzed jól magad a bőrödben, mindenki kiakad, hogy hát az anyaság milyen csodálatos dolog, és te milyen rémes ember vagy, hogy nem élvezed.

Az is igaz, hogy régebben, amikor együtt laktak a nagycsaládok, akkor több segítsége volt a nőknek. Meg amikor én voltam gyerek, a nők 45-50 éves korukra elmentek nyugdíjba, és még elég erősek voltak ahhoz, hogy az unokák után szaladgáljanak. Anyám 62 évesen ment nyugdíjba, nem is tudott volna nyáron vigyázni az unokákra, mert ő is dolgozott még.

De a hozzáállás is megváltozott, mert esze ágában nem volt segíteni semmiben, és sajnos több barátnőimtől is ezt hallom. "Ne nekem szüld, hanem magadnak." ezt szokta mondogatni a mostani nagymama generáció. Pedig emlékszem ránk nagyon sokat vigyázott a nagymama, egész nyáron az összes unoka nála volt, csak valahogy anyám ezt már elfelejtette. Mindegy, túl vagyunk rajta, de tény, hogy nem volt könnyű. És erről nem beszél senki, mert mindenki szerint életed legszebb időszaka. Amúgy nyilván az, de a kialvatlanság meg a magány, meg a folyton bőgő gyerek valahogy nem szerepel a gyerekvállalás örömeinek a listáján.

Nem

Régen is gyakori volt.

Egyébként nem jön ki mindegyik után

Én ezt kétoldalúnak látom.

Most pl. sokkal nagyobb elvárások vannak az anyukák gyereknevelése felé (saját maguk felől is).

Pl. nem elég lerakni a gyereket, hanem folyamatosan foglalkozni kell vele.

A fegyelmezési módszerek is sokat változtak, sokkal inkább elfogadott, hogy a gyerekek nem alkalmazkodnak a szülőkhöz, hanem a szülők alkalmazkodnak a gyerekhez.

Ami még nekem feltűnt, hogy akinek lehetősége lenne igénybe venni nagyszülői segítséget, ők sem mindig veszik igénybe, meg messzebb is laknak egymástól a családok.

Nyilván kialvatlanul, miközben olyanokkal vagy körülvéve (kismama klubbok), ahol egy rejtett versengés van, amire ráhatásod sem sok van (kinek a gyereke állt fel előbb és társai), és még támadva is vagy minden fronton (ha együtt alszol azért, ha külön azért, ha visszamész vagy nem vagy szoptatsz vagy nem vagy felveszed vagy nem, vagy hozzátáplálsz vagy nem), mindegy mit teszel sose csinálod jól.

Szóval egy ilyen közegben, ahol azt gondolod, hogy a gyereked jövője függ bármelyik cselekedetedtől, szerintem iszonyú lelki nyomás nehezedik az anyukákra, akik teljesen egyedül is maradnak sok esetben (vagy egy max náluk is kevesebbet tudó férjjel). Miközben teljes hormonfelhőben úsznak ès iszonyú kialvatlanok. Persze, hogy kialakul sokaknál egy depresszívebb állapot.

Jajj..ha olyan nehéz egy gyerekkel,hogy hogy vállalnak többet,ezt meg azt írta ki valaki én csak emiatt kérdezem típusú kérdések kérdezője megérkezett.:D már esküszöm a kérdés kiírásából levágható,hogy ő,ami nem baj,mert van aki tényleg ennyire unatkozik. Meg nyilván válaszolni se kötelező. Kérdező, meggyőztek az elmúlt hetek kérdései? Kismama vagy jelenleg?

De hogy válaszoljak is,a 6#-os szépen levázolta. Rengeteg az elvárás. Egyébként tényleg rengeteg barátnőm szült az elmúlt évek alatt,egynek lett szülés utáni depressziója. Én nem látom olyan gyakorinak.