Az igaz, hogy azért van mostanában ennyi szülés utáni depresszió, mert a médiában nem lehet beszélni az anyaság árnyoldalairól, és nem lehet rá felkészülni?

Régen gürcöltek az asszonyok látástól vakulásig, a gyerek meg megtanult nem sírni, mert le volt szarva. Most meg nem így van, mert a házimunka egy fél délelőtt, ha minden nap csinálsz valamit, a főzés meg max 1 óra, és közben ráérsz unatkozni, meg olvasni, meg kattogni, meg bemagányosodni. Mert nyilván a napi huszonötödik bóbitánál már nem őszinte a mosolyod, aztán a nagy szórakoztatásban meg elfelejt a gyerek önállósodni, és kész is a kiégett ideganyu, akihez nem szívesen mennek haza, amitől mégszarabb neki.

15#-ös fájdalmas volt olvasni ezt a valóságot,esküszöm. :D Totálisan egyetértek. Arra reagálnék,hogy tényleg mikor éppen pihentem volna én is az éjszaka nem alvó gyerektől,a család megkérdezte,hogy de hát mitől vagy ilyen fáradt.... Nem volt depresszióm,szerencsére,de nem csodálom esküszöm,ha valakinek kialakul. 10#-es voltam.

14! Megértem, ha valaki így látja, hogy most mennyivel könnyebb. De nézzük reálisan a dolgot. Egyrészről, ezt már többen leírták előttem, azért az elvárások is nagyobbak, már a külsőségeket illetően is. Nehéz is úgy ezt lazán kezelni, ha a médiában is abból csinálnak versenyt a hírességek, hogy ki néz ki jobban 3 perccel szülés után. Másrészről 1-2 generációval ezelőtt a segítség bőven másként nézett ki, mint most. Ott azért együtt éltek az emberek szülőkkel, nagyszülőkkel, csak ott még a nagyszülő is elég lucid volt, hogy rábízd a gyerekedet, mert 18-20 évesen szültek az emberek. Az én kisfiam 2 éves múlt, az én nagyszüleim 90 pluszosak, fel sem merül már, hogy rájuk lehessen bízni, szüleim és férjem szülei dolgoznak, nem ugraszthatók bármikor, bár anyósom sokat segít. Mivel anyukád szülése és a te szülésed között nem 30-40 év telt el, hanem alig 20 év (vagy lehet ő maga is még kisgyereket nevelt, hiszen 40 évesen így már nagyszülők voltak az emberek), friss tudást tudott átadni és nem 30-40 év távlatából adta át az amúgy elavult jótanácsokat, mint ahogy ma történik. Ki nem hallotta már azokat a sztorikat anyáinktól, hogy akkoriban a csecsemők már 1 naposan átaludták az éjszakát, meg 1 évesen szobatiszták voltak, aztán persze 1-2 keresztkérdésnél van arra utalás, hogy közel sem így volt, csak nyilván nem emlékszik már, amúgy meg az idő megszépít mindent. Akard úgy jó anyának érezni magad, ha mindenhonnan az folyik, hogy nem vagy az. A médiából azért, mert még szülés előtti fénykorodban sem néztél ki úgy, mint Heidi Klum 3 héttel szülés után. Hogy szenvedsz attól, hogy éjszaka n+1x kel a gyerek, amikor állítólag másnál ilyen gond nincs. Hogy ahány szakember, annyi vélemény, és akkor te az első gyerekeddel döntsd el, melyik lehet az igaz, miközben mindenki egyébként olyan magabiztosan mondja még az igazán nagy hülyeségeket is. Nálunk rendesen gond volt abból, hogy párom nagypapája nem nézhette, ahogy szoptatom a dédunokáját, mert hogy ez egy élmény, és mit képzelek, hogy elveszem tőle. Akkora cirkusz volt belőle, vagy 1 évig nem szóltunk egymáshoz. Képzelheted milyen érzés egy ilyen jelenet 4 héttel szülés után úgy, hogy éppen tudok már újra ülni, amúgy 4. hete napi 4-5 óra alvással számolhatok 2-3 részletben, ömlik még a vér belőlem stb, és akkor kapok egy olyan megjegyzést, amivel egyértelműen utalnak arra: én nem egy önálló individuum vagyok már, egy nő, hanem egy hülye tehén és az bámulhatja kiguvadt szemekkel a mellemet, aki csak akarja, mert én senkit nem érdeklek, itt az a fontos, hogy más élményeket szerezzen az én testemből. Igen, heteken, vagy hónapokon át rossz kedvű voltam emiatt. A család iszonyatosan meg tudja keseríteni az anyák életét, kezdve a kéretlen tanácsokkal, hogy a sok "majd jövök segíteni"-ból legjobb esetben is annyi valósul meg, hogy esetleg ölikéztetik az amúgy alvó dedet, miközben a segítség egyébiránt az lenne, ha kiteregetnék a ruhákat, vagy hoznának egy komatálat (ahogy régen történt!), de ez már nem létezik. A 6 hét gyerekágy gyakorlatilag megszűnt, aztán csodálkozunk, hogy mennyi szült nőnek van problémája vizelettartással, méhsüllyedéssel, mert ahelyett, hogy a 6 hetet tényleg végigfeküdné (ahogy régen történt!), már a kórházból hazaérve az az első, hogy a szentséges apjuknak főtt ételt prezentáljon, meg a fingot is szegre akassza, nehogy egy random beeső látogató rosszul érezze magát egy kicsit porosabb virágtól, vagy néhány szennyes edénytől. Én így látom a mai világot. Nem mondom azt, hogy régen könnyebb volt, mert az igaz, hogy nem volt 3 évig GYES és tsai, de azért a szülés utáni regenerálódást mégis jobban tisztelték, nem vártak el annyit és igenis jobban megosztották a feladatokat.