A szülés utáni depresszió az a babával való nehézségek, új helyzet miatt is előjöhet?

Hogy őszinte legyek én nem tudom mitől függ. Engem korábban nagyon megviseltek a változások, nehezen is viseltem a babánk érkezését is. 4 hónap kellett nagyjából a "feldolgozáshoz".

A legjobb barátnőm a világ legkönnyedebb embere, vagy hogy is mondjam. Sosem problémázott semmin, kb. 5 helyen élt és mindenhol megtalálta a helyét, amíg én azon nyígtam egy évvel költözés után is, hogy még mindig nem otthon érzés itt... Bölcsis dadus, szóval komolyabb képe is volt arról, hogy mivel jár egy gyerek. 2 éves a kislánya és még mindig terápiára jár, bár már sokkal jobban van.

Valahol mindenki megreccsen szerintem, amikor ekkora változás áll be. Jó, nem álltalánosítok: nagyon sokan megreccsenünk... De hogy mitől függ, hogy ki hogyan tud kimászni belőle, hát. Lehet ebben is általánosítani. Pl. önismeret, kapott segítség és segítség kérés akár szakembertől, stb. De biztos, hogy a hormonok is erősen ott vannak a háttérben.

Nekem a szulessel es a gyerekgondozassal kapcsolatosgondolataim tettek be a kaput. Trauma volt nekem mind aszules, mind az azt koveto idoszak. A fura az volt, hogy megfogalmazni nemtudtam, azt gondoltam, teljesen atlagos szulesem volt. 6 honap volt, mire kb. rendbejottem.

A masodikkal jo volt a szuleselmeny, ott nagyoneros kotodes alakult ki bennem a kicsifele, decsakazutan, hogy a testi kellemetlensegek helyrejottek 2 hettel a szules utan. Ott a babaval is sokkal konnyebb volt, konnyen altathato, nyugodt volt picikent. Igy konnyebb volt jo anyanak ereznem magam.