Hogyan lehet kibírni, átvészelni akár 10+ óra vajúdást?

Úgy vagyunk kitalálva, hogy kibírjuk.

De amúgy általában, ha nem oxitocinnal indítják meg választhatod a pózt és tudsz zuhanyozni, akkor azért nem végig annyira fájdalmas.

Nekem magától indult, azt csinálhattam közben, amit akartam, a kórháznak tök mindegy volt, de a vajúdás kb 22 óra volt, ebből a nagyon intenzív, "ott szrok be" típusú fájások kb 15 óráig tartottak.

Sok mindent nem tudsz, csak kibírni. Nagyon fáradt voltam a végén, de akkor még nem sejtettem, hogy annál már csak rosszabb lesz. A kórházban egy percet se hagytak aludni, 3 napig virrasztottam a szülés után, rendesen durván hallucinálva mentem haza, a babám meg 1 éves koráig nem aludt 1 óránál többet egyszerre. Na azóta más a fogalmam a fáradtságról. De ha választhatnék, inkább vajúdnék megint 20+ órát, csak aludjon a babám 3 órákat legalább.

Nekem dél körül repesztették a burkot, akkor végre beindult, aminek be kellett, és picivel éjfél után bújt ki a fiam.

Kaptam edát, persze így is voltak kemény részek, de bőven bírtam.

Nagyon nem akart eleinte megindulni a szülés, hiába indították, de én nagyon nem akartam császárt, így végülis örültem, hogy fáj, mert ez azt jelentette, hogy tágulok.

Igazából mikor megvizsgáltak, és mondták, hogy na, akkor megyünk szülni, még meg is lepődtem, hogy "máris"? 😊