Ettől rossz ember vagyok?

Én sehogy nem gondolom, mert értelmetlennek tartom, hogy olyan kérdésen gondolkodjak, ami a gyakorlatban soha nem fog felmerülni. Az anyát mentik és kész. Senki nem fog megkérdezni, hogy én mit gondolok.

Amúgy van erre-e egy mondás. Mindenki szembeszállna a tigrissel is, ha a gyerekéről van szó, BÁRMIT megtenne érte! Kivéve, hogy átkapcsoljon a Dallasról a Kacsamesékre😁(Behelyettesíthető 2 tetszőleges mai műsorra.)

Az a lényeg, hogy nagy szavakkal bárki tud dobálózni. Könnyű elméletben feláldozni magad olyan helyzetekben, amire sose kerül sor. Sokkal szebb lenne a világ, ha az emberek a mindennapokban lennének ilyen odaadóak.

Ha te és a környezeted ennyire unatkoztok, hogy ilyeneken szoktatok elmélkedni, mondd, hogy te is a gyereket mentenéd és probléma megoldva. Senki nem fogja ellenőrizni.

A kérdésednek szülésnél nincs értelme, hisz sokan leírták, hogy működik a valóságban.

Inkább olyan példát hozhattál volna, ami inkább vita tárgya lehetne, és hallani ilyenekről egyes cikkekben: mi van, ha terhesen derül ki a nőről, hogy rákos vagy egyéb olyan baja van, amit a magzat kárára kezelni kéne azonnal.

Nem tudom, mennyire valós sztorik ezek, de volt pár, ahol 3-4 vagy akárhány gyerekes anyuka a többedik gyerekével volt terhes, és állítólag úgy is megtartotta a gyereket, hogy rossz kilátásai voltak, ha csak szülés után kezdik kezelni. Valamelyik meg is halt utána. Ha igaz persze, mert némely sztorik csak a kattintás végett íródnak.

Nem vagy rossz ember, ahogy írták, ilyen esetben az az etikailag helyes eljárás, hogy az anyát kell menteni.

Kicsit más, de bevallom, nekem az is sok, mikor egy többgyerekes nő rákos, de vállal még egyet, aztán elutasítja a kezeléseket, hogy nehogy a magzatnak baja legyen. Szülés után persze meghal az anya és most isteníteni kell, hogy "feláldozta az életét" a gyerekért. (Vannak ilyen történetek) Szerintem meg felelőtlenség és semmibe vette mind a férjét, mind a már meglevő gyerekeit.