Tényleg annyira borzasztó, pokoli a szülési fájdalom?

Kinek milyen. Akinek nem volt ilyen pokoli fájdalma az nem is nagyon szokott "téma" lenni, inkább a traumatikus és pokoli fájdalmas sztorikat szokták mesélni (részben segíti a kibeszélés, meg ha nem csak ő járt így). Ők úgy élték meg, nekik nagyon fájt és a poklot járták meg, más meg nem.

Nekem 3 szülésem volt, egyik sem volt ilyen. Fájt, a szülés fáj, nem is kicsit, semmihez sem hasonlítható fájdalom, de egyáltalán nem volt egyiknél sem halálfélelmem, sem akkora fájdalmam, hogy üvöltsek. Gyorsan, könnyen szültem, ráadásul az első gátmetszéssel a másik kettő gátvédelemmel született. A harmadik ráadásul indítással, oxitocinnal és burokrepesztéssel. Az sem volt nekem a poklok pokla, hírtelen indult emiatt, egyből nagy fájásokkal, de nem volt másabb fájdalom, mint az első kettő, akik spontán indultak, csak kimaradt a "bevezető" szakasz, hogy fájdogál, majd erősödik.

"meg hogy állítólag azt mondják, a baba felejtet minden fájdalmat, de neki ez sem jött be."

De azt senki sem mondja, hogy vajúdás meg kitolás közben feledteti el. 😄 Akkor fáj, de nagyon, mert ezzel jár.

Nem működik az, hogy közben odaképzelsz egy szivárványos buborékban lebegő babát, ami elmulasztja a fájdalmat.

Nekem volt volt epekövem, de csak egyszer volt igazán hasító, klasszikus epegörcsöm, órákon át. Amikor meséltem erről egy háromgyerekes kolléganőmnek, mondta, hogy neki is volt olyan, és akkor úgy érezte, inkább szülne még egy gyereket.

Tehát rossz, de biztosan nem egy semmihez sem hasonlítható fájdalomról van szó. Ráadásul valahol segít a tudat, hogy ez egy természetes folyamat, aminek vége lesz idővel.

Nem

Rengeteg dologon múlik mennyire fáj, nem csak az egyéni fájdalomküszöbön.

Pl a félelem nagyon sokar ront rajta

Nekem anyám elmesélte, hogy milyen embertelen fájdalmat élt át.

Csak gondoljatok bele: amikor ÖSSZEVARRJÁK a p*ncit - bakker, a legeslegérzékenyebb részedet! - akkor NEM ÉRZED, pedig nem adnak semmilyen érzéstelenítést, de a fájdalom eltörpül a szüléshez képest!

Az agyam elszáll, hogy ezt a nők önként bevállalják.

Persze ott a császár is mint lehetőség, de az meg egyműtét, amiről sokan megfeledkeznek. Nem könnyed délutáni séta az sem.

Hát ha nekem szülnöm kéne, inkább megölném magam még előtte, de semmi szín alatt nem vállalnám be. Szerencsére soha nem akartam gyereket.

Igaziból, ha belegondolsz, nagyon kevés olyan ember van, aki a természetes szülése után mindent megtesz, hogy császár legyen.

Tehát a császárnál a többség jobbnak ítéli a hüvelyi szülést. Ha nagyon kibírhatatlan lenne, akkor sokkal többen választanák másodszorra a császárt. Ami persze egy “nagy hasi műtét”, de sehol nincs mondjuk egy colitis-es kiszednek egy bélszakaszt műtéthez képest.