Szülés alatt miért/hogyan nem szégyenlős aki szül?

Mire szülsz, túl vagy kismillió vizsgálaton, ahol vetkőzni kell kisebb nagyobb mértékben és jó esetben eljutsz egy olyan lelki szintig a végére, hogy az a baba meg fog születni. Egyáltalán eszembe sem jutott közben, hogy szégyellős lennék, pedig korábban az voltam. Szerintem ez is valahol a női test csodája. Kb. fél évvel a szülés után szégyellősödtem vissza, addig egyáltalán nem érdekelt, hogy ki látja mondjuk a mellemet szoptatás előtt/után/közben, vagy a varrataimat a lábam között. Persze nyilván nem mutogattam...

Szülés alatt mellesleg annyira benne van az emberben a drukk, hogy érkezik a babája és akkora fájdalmai vannak, hogy a legkisebb gondja az, hogy ki van a lába között éppen.

A férjem pl. azt mondta ő megijedt egy pillanatra, amikor a kitoláshoz vagy hatan özönlöttek be a szülőszobára. Na nekem két halvány arcképem van. Fogalmam sincs kikről beszélt. :D

Kedves kérdező, én olyan ember vagyok, akit frusztrál egy olyan helyzetnek már a gondolata is, amikor kiszolgáltatott helyzetbe kerülök. Mások előtt kontrollálom magam a végtelenségig.

Szüléskor tényleg egy másik dimenzióba kerülsz, ha más nem, a fájdalom teljesen elfeledteti veled, hogy semmiségeken parázz. Engem a körülöttem lévő emberek nem zökkentettek ki az állapotomból. Néha fel sem fogtam, hogy ottvannak.

Volt, amire nem is emlékeztem, a férjem idézte fel nekem.

Engem inkább az érdekelt, hogy a baba egészségesen szülessen meg, enis rendben legyek.. Egyáltalán nem volt olyan gondolatom, hogy jaj mit fognak szólni. Nem volt előtte beöntés, mert későn mentünk be, így a fájások miatt ott jött minden.. Ez ezzel jár, mert valahogy a babánk ki kell jönni.

Nemtudom hány éves vagy, de talán ha idősebb leszel, akár már ott tartasz, hogy terhes vagy, akkor érteni fogod.

Egészséges mentális állapotú ember nem feszeng ilyen témán, ezt tudom erre mondani.

Mire eljutsz a gyerekvállalásig, dobj le valamennyit ebből a szorongásból.

En meg nem szultem, de gyereket tervezunk a ferjemmel. Ez tok jo tema, nekem segit egy kicsit.

Szamomra nem is a szegyenlossegen van a hangsuly, hanem ahogy itt valaki irta, a kiszolgaltatottsagon. A beontes, a borotvalas, a hasbakonyokles, a labak lekotozese (nehany helyen meg elofordul) vagy az hogyha epp te vagy a vizsgaanyag es kb 20 tanulo premier planban vegignezi az egeszet.

Nogyogyasznal sem szegyenlos vagyok hanem nem is tudom, inkabb frusztralt, meg ideges, hogy haladjunk mar aztan menjen mindenki a dolgara. Ahogy vegzunk es feloltozok, mar el is mulik ez az erzes - persze a hideg kacsa nyoma meg ottmarad egy ideig :D

Nekem két gondolat jutott eszembe az olvasottak után:

1. Ez nemcsak rólam szól, hanem a gyerekem első komoly eseménye.

2. Ebből következik, hogy amennyire lehet, ebben kell ŐT segítenem mint anya.

Én pl. figyeltem, mit javasolnak a szakemberek. Az volt a lényeg, hogy úgy szüljek, hogy egészségesen és komplikációmentesen jöjjön világra a gyerek.

Közben emiatt egyáltalán nem azon gondolkodtam, mit csinálok, mit szólnak, velem mi van, hanem a cselekvésekre, hogy a karomban tarthassam már.