Milyen okai lehetnek annak, hogy a frissen szült anyukának sehogy nem tud beindulni a teje, és még később sem?

Szerintem is soktényezős. Van, ami fizikai ok, van, ami lelki és van, ami a rossz tanácsok (kevés tudás) miatt van.

Pl. a szüleim idejében sok olyan tanács volt, ami hátráltatja, hogy elég teje legyen az anyának (teáztatás, cukros víz, csak x óránként lehet szoptatni, ha sír, akkor nincs elég tej, cumi). Na most ezeket a tanácsokat, berögződéseket akarva-akaratlanul adják tovább: szegény anyósomnak alig volt teje (megjegyzem, édesanyámnak sem volt elég) és nem rossz szándékból, de a fenti tanácsokkal jött, mert neki ezt mondták. Állati nyomasztó volt azt hallgatni az elején ha sírt, hogy Biztos éhes. Elég tejem van? Nem kellene neki egy kis tea? Kapjon cumit. (alapból nem ellenzem, de a fiunk így is rossz technikával szopott, így is állatira fájt, nem akartam kockáztatni). És akkor eljutottunk a stresszig, hogy alapból nyomasztja az anyát, ha nem megy minden flottul és erre még jön a környezete (+ az Internet népe) is, hogy megmondja a frankót. Aztán találja ki az elsőgyerekes anyuka segítség nélkül, hogy mi a gond és azon tud-e változtatni. Megjegyzem: nekem alig van mellem (értsd: A kosár), szoptatás alatt sem nőtt meg különösebben, mégis volt elég tejem. De ha úgy indulok neki, hogy mindenki azt mondja, hogy kicsi mellel nem lehet, akkor vajon mi lett volna?

Könnyű dolognak tűnik a szoptatás, de valahogy annyi mindenen elcsúszhat az ember: nem jó alakú bimbó, rövid nyelvfék, rossz tanácsok vagy a segítségkérés lehetőségének hiánya, bonyodalmak szülés után, sokára kapja meg az anya a babát, betegség (akár csak hasmenés) stb.

- pcos, ir-es problemakkal kuzdo anyanal valoban elofordulhat, hogy nincs eleg teje

- nem az anya melle volt az elso a szajaban: ,,Az orális imprinting veleszületett folyamat, melynek alapja az orális taktilis ingerlés. A száj a csecsemő legérzékenyebb, központi szerve. Már az újszülött is képes a szájával a különböző alakú és textúrájú tárgyak között különbséget tenni. Ez a képesség segíti az újszülöttet abban, hogy az édesanyja mellét felismerje és arra imprintálódjon. Az anyamell az orális imprinting genetikailag meghatározott tárgya. Ha a „legjobb” tárgy nem áll rendelkezésre, akkor a kisbaba a hozzá leginkább hasonlót fogja választani." [link]

- szuleskor az anya kapott valamilyen gyogyszert, ami hatraltatta a babat a szopasban, vagy Kristeller-manovert alkalmaztak, es a baba nagyon elfaradt, vagy oxigen-hianyos allapotba kerult, mert nem engedtek visszacsuszni (Görbicz Adra szulesfelkeszito podcastjaban beszel az utobbirol), a kivulrol kapott oxitocin sajnos bezavarhat mind az anya hormonmukodesebe, mind a baba szopasi keszsegebe

- cumizavar, ami az oralis imprntiggel is osszefugg, de lehet csak szimplan attol is, ha cumisuvegbol vagy barhonnan potlast kapott a baba, amiert nem kellett megdolgoznia, szemben a szoptatassal, ahol komoly energia kiszopizni nekik az elejen a kello mennyiseget, es ha nem akar a baba szopizni, kevesebb inger eri a mellet, igy aztan be is indul az ordogi kor

- egy atlagos nonek minimum 2 orankent mindket mellnel szukseg van 20 perc szoptatasra mellenkent, valamint naponta ezen felul legalabb 2 ora komfortszopizasra, hogy a megfelelo mennyiseg meglegyen. Ez az atlag, ennel lehet kevesebb, de sok esetben inkabb tobb szokott kelleni.

"Olyan akár első babás anyukákat "hibáztatsz", akik pár órája szültek akár csak. Még ezt az élményt sem dolgozták fel, folyik belőlük minden, fájdalmaik vannak, beköltöztek a gyermekágyra, azt sem tudják hogy kell hozzányúlni egy babához, de már kitartást, meg tökéletes szoptatási technikát várunk tőlük és hibáztatjuk, ha tápszert kér."

Nem hibáztatok senkit. A kérdező feltett egy kérdést, arra válaszoltam, ahogy mások is, hogy biológiai tény, hogy az első pár napban, hétben bizony sokat kell szoptatni a tejtermelődés beállásához, és a tápszer adása elrontja ezt a dolgot, mert a baba sem lesz olyan éhes, hogy szopizni akarjon.

Most tényeken kár vitatkozni. Én sem tudtam jól szoptatni, de mivel szülés előtt tájékozódtam, tisztában voltam vele, hogy az újszülöttem sokat fog sírni, és erre nem az a megoldás, hogy napi 3-szor adok neki egy kis tápszert. Vagyis megoldás ez is, csak akkor a szoptatás kárára fog menni.

Nincs gond a tápszeres babákkal sem, csak el kell dönteni még szülés előtt, akarja-e az anyuka a szoptatást igazán, és ehhez mérten cselekedni, elfogadni, hogy igen, akkor lehet, hogy az eleje nehéz lesz, pláne elsö babánál. Én is elfogadtam ezt a dolgot, erre készültem lélekben.

Tovabbra is írom, tudom, hogy van, akinek akkor sem lesz teje, ha próbálkozik, de a többségnek azért igen.

Nekem már a kórházban sebes lett mindkét mellbimbóm, kínszenvedés volt a szoptatás, azaz inkább még csak próbálkozás. Aztán itthon hiába akartak szétdurranni a melleim, a tej csak nem akart beindulni, már tiszta ideg voltam, mire a védőnő tanácsára mama elugrott tápszerért, hogy ha továbbra se indul meg a tejleadás, legyen itthon. Láss csodát, egyből beindult, ahogy hazaért a tápszerrel és megszűnt az aggódás :)

Az első időszak tényleg kínszenvedés volt, a sebek nehezen gyógyultak, alig vártam, hogy jóllakjon a baba, ráadásul hihetetlen étvágya volt (kb. 2 hósan általában 200g fölött volt egy étkezés), sokat aggódtam, hogy mikor derül ki, hogy nem elég a tejem. Hozzá kell tennem, hogy édesanyámnak is hamar apadt el a teje, szóval a genetika sem szólt mellettünk, de nem adtam fel.

Mindezek ellenére 6 hónapig elég volt csak szoptatnom a kisfiam, pedig nem igazán hittem, hogy összejöhet, és mégis :)

Ami nekem bejött, hogy próbáltam tudatosan nem görcsölni rajta, mert az aggódástól mindig mérhetően kevesebb lett a mennyiség, valamint a rengeteg folyadék plusz az akarat és kitartás (a fájdalom ellenére is).

Én úgy érzem, hogy megküzdöttem ugyan érte, de ha nekem sikerült, akkor a nők nagy többségének is menne a szoptatás, csak igazán akarni kell.

Hát azt én sem.

Elsőre lehet furcsa lehet elképzelni, de az embernek van jópár hónapja hónapja hozzászokni a gondolathoz. Másrészt az ember általában azért vállal gyereket, mert fejben arra is megérik, hogy a baba érdekeit helyezi előtérbe (a saját kényelmével ellentétesen is akár), márpedig a szoptatás a legjobb a babának több szempontból is, pl. nem csak étkezés, hanem nyugtató hatása is van, segíti a kötődést és az immunrendszer helyes fejlődését stb.

Harmadrészt meg ez olyan, mintha undorodnék mondjuk a pisiléstől. Nem a legjobb dolog a wc-re szaladgálni meg törölgetni, de mégsem rohangálnak az emberek tömegével katéteres zacsikkal :)

Ja, és magát az érzést sem értem, nekem a szoptatás szuper dolognak tűnt mindig, még ha volt fájdalmas része is az elején, pedig nem érzem magam "ősanyának". :)

Az én babam már elmúlt fél éves, a hozzátáplálás megkezdése óta eszik szilárdat és az emiatt kimaradó lefejt tejet is visszakapja cumisüvegből, tehát mindenféle étkezést gyakorlunk napi szinten, de a szoptatás semmihez nem hasonlítható.