Anyukák :mit tanacsoltok egy szülés előtt álló leendő anyukának? Első szülés. Vannak dolgok amiket jó lett volna tudni anno mikor ti is az első szülés előtt alltatok?

Létezik olyan is hogy császármetszés (jó nyilván előtte is tudtam) de érted..Nem kell beleszerelmesedve lenni a sima szülésbe és arról ábrándozni, hanem bele kell kalkulálni hogy felvágnak, aztán akkor nem lesz derült égből villámcsapás.

Na nekem ezt nagyon jó lett volna előre tudni és így gondolkodni.

En is azt mondanám, hogy fel kell készülni mindenre. Persze mindenki 3 órás rózsaszín csillamporos gatvedelmes, aranyoras szulesrol álmodik, de nem árt felkészülni a valóságra is. Pl 30 órás vajúdás, gatmetszes, (akar vákuum stb), császármetszés, el kell vinni a babát, mert tele trutyival a legutja, ne adj Isten lehet, hogy inkubatorba fogjak vinni, ahogy velünk történt. Egy problémamentes terhesség, nem garancia a komplikációmentes szülésre. Nyilván nem megijeszteni akarlak, de ha ezekre nem keszulsz fel lelkileg és megtörténnek, akkor borítékolom a hisztériás rohamot meg depit, meg hogy a csazsarvonal Facebook oldalon fogsz sirdogalni, hogy képtelen vagy szülni. El kell fogadni, hogy van olyan, hogy császármetszés és veled is megeshet.

En azt is tanacsolnam hogy a szoptatásba se érdemes megmakkanni. Az is csak egy táplálék. Ha megy, szuper, ha nem, nem kell onostorozni.

Na ez lettem én akit leírtál 3-as :D :D Még 3 év után is a császárvonalon sírdolgálok xD

#1 vagyok

Nézz utána hogyan kell mellre tenni a babát, és ha egy kicsit is “fura” vagy “kellemetlen” az elsô alkalommal, ne tûrd, hanem próbálj igazítani rajta. Mert “á, csak kicsit kellemetlen, mi lehet bírni”-gondolod, de aztán két óra múlva mikor újra mellre tennéd, már ordítani tudnál a fájdalomtól. Elég egyszer rosszul csinálni, ha akkor kisebesedik a mellbimbód, utána hetekig tartó szenvedés lesz a szoptatás, mire begyógyul!

Mindenki mondja, hogy a szülés így fáj, úgy fáj, de azt senki se mondja, hogy a szoptatás milyen rettenetesen fáj sebes mellbimbóval. Én ezt szerettem volna tudni az elsô szülésem elôtt.

Ők ott a szülőszobában már mindent láttak, nincs semmi ami miatt pironkodni kellene vagy kínosnak érezni, ha pl izgulsz, hogy jajj most kaki jön és próbálod visszatartani azzal csak a saját dolgodat nehezíted meg, az ígyis úgyis kijön, akár még úgy is, hogy kaptál beöntést... Amikor velem ez történt konkrétan arról beszélgetett a szülésznő miközben engem takarított, hogy ki mit főz hétvégén...

Ha szoptatni akarsz nem baj, ha kb egyfolytában mellen van a baba, amikor meg akarják mutatni, hogy hogy kell szoptatni érdemes engedni és figyelni, nekik az, hogy megfogják a melled és benyomják a baba szájába olyan, mint amikor a festő nekiáll glettelni...

Nekem ami sokat segített, az a szülésfelkészítőn a dúla mondata volt: "szülni nem lehet úrihölgyként". Igenis engedd el nyugodtan magad, ne azon agyalj, hogy most hogy nézel ki, mi van alattad, jajj, véres lett a lepedő (engem ez borzasztóan zavart), hogy ha fáj, akkor igenis nyugodtan lehet kiengedni a hangod, ha az segít, stb. Nekem ez segített.

Utána meg már, mikor megvan a baba, a szoptatásos dolgot én is mondanám. 5 hétig szoptattam vérző mellbimbóval, mire megnőtt annyira a lányom szája, vagy megtanulta máshogy bevenni, nem tudom, de spontán "megjavult" a dolog. Jobb lett volna, ha egyből jól csináljuk, és nincs könnyező, ajakbeharapós, "jajj, már előre félek, mikor felébred és cicizni akar"-ó érzés a szoptatás kapcsán.