Anyukák :mit tanacsoltok egy szülés előtt álló leendő anyukának? Első szülés. Vannak dolgok amiket jó lett volna tudni anno mikor ti is az első szülés előtt alltatok?

Én ha visszamehetnék az időben és adhatnék magamnak egy tanácsot...azt mondanám, hogy intim tornázz!

Nem tettem, nem érdekekt a medencefenék izmaim állapota, és most itt vagyok 23 évesen végbélsérvvel és hólyagsérvvel.

Olyan ruhában legyél szülés után, ami neked kényelmes! A környezetemben már éppen csak földön fekve nem hisztériáztak az emberek, hogy de hálóingben kell lenni, mert csak, én viszont vittem magammal cicanacit és szoptatós felsőt: nekem az volt kényelmes, sosem hordanék hálóinget és a kórházban sem szólt be senki érte.

Szoptatásnál akkor is kérd ki a csecsemősök tanácsát, ha szemlátomást mindent jól csinálsz! Nekem is első nap kisebesedett a mellem, azt javasolták, hogy “szellőztessem”. Ez nálam azt jelentette, hogy itthon felső nélkül voltam pár napot, nappal is és éjszaka is, 3 nap alatt behámosodott. Illetve légy nagyon kitartó, nálam az első pár napban a szoptatás másfél órás nazgulozás volt (ha nem vagy gyűrűk urás, akkor maradjunk az ordibálásban :D), mert lassan lövellt be, a férjem már hozta volna a tápszert, de az volt a fejemben, amit a csecsemősök mondtak: kitartónak kell lenni. És pár nap után szépen megindult. A lényeg, hogy maradj nyugodt, ne engedd, hogy bármi (vagy bárki) bestresszeltessen, ne foglalkozz senkivel, csak azzal, hogy menni fog! És hallgass az ösztöneidre, tanácsot csak akkor fogadj meg a környezetből, ha saját magad nem jöttél rá vmire, mivel minden baba és anya is más, csak akkor releváns, hogy x vagy y mit hogy csinált, ha te minden, általad kitalált eszközt bevetettél már.

Én mondjuk örültem volna, ha okosabb vagyok, és jóval a kiírt dátum előtt bepakolok a kórházi táskába és nem csak félig, gondolván, hogy úgyis van még idő, ugyanis nálam a 38. héten elfolyt a magzatvíz minden előjel nélkül (még jóslóim se voltak), így szegény férjemet háromszor ugrasztottam be a kórházba, mert mindig eszembe jutott valami.

A légzőgyakorlatokat én is hozzátenném még. Vagy kapkodtam a levegőt, vagy visszatartottam, mert úgy kevésbé éreztem, hogy meg akarok halni a fájdalomtól. Ráadásul volt, hogy annyira nem bírtam, hogy üvöltenem kellett, így ezek miatt rengetegszer rám szóltak, hogy figyeljek a légzésre, a végén meg már oxigénmaszkot is raktak rám, olyan rosszul vettem a levegőt.