Miért van az hogy sok nő mindent megtesz hogy elkerülje a császárt, míg mások vastag borítékot adnak, hogy indok nélkül is megcsinálják?

Mert sokfélék vagyunk. Más szempontot tartunk fontosabbnak, más az előéletünk, az aktuális EÜ állapotunk, a beállítottságunk, lehetőségeink és még lehetne sorolni.

Ahogy előttem írták, valakinek maga a tervezettség megnyugtató a császárnál, hogy látszólag kézben van az irányítás és nem csak úgy megy a maga útján, másnak a természetes szülés természetessége a döntő egy műtéttel szemben. Az egyik barátnőm azért ment magánkórházba, választott orvoshoz, hogy minél természetesebben szülhessen. Aztán a doki beparázott a baba UH-n saccolt méreteitől (nem lett kicsi, de nem is óriás), így inkább vágott. Na ő tényleg a bölcsességfog kivételéhez hasonlította a császár utáni felépülést, elég gyorsan ment neki, mégis inkább a természetes szülést választotta volna. Ő egyébként a nem éppen rövid vajúdást önszántából végigcsinálta, amit becsülök benne, mert én szívesen kihagytam volna ;). Másik ismerős sokáig nem tudott megbékélni azzal, hogy úgy érezte, nem szülte meg a saját gyerekeit, hanem kivették belőle (amúgy sebész családból jött és az ő szakmájától sem idegen a téma). Egy rokonom alapból császárt akart, én nem firtattam, miért, a természetéből kiindulva valószínűleg a kiszámíthatóság miatt.

Egyszerűség és következmények: lutri, természetes szülés után is lehetnek gondok, császár után is. Azt nem szeretem, amikor az egyiket kockázatosnak, a másikat kockázatmentesnek állítják be. Valami szívás mindkettővel van. Van, aki egy jó darabig nyögi a természetes szülés vagy a császár következményeit, más rövidebb ideig. Az arányok eltérőek, de mindegyiknél lehetnek gondok, de olyan is, aki megússza. Én természetes úton szültem, örülök neki, hogy így alakult, de szerencsém is volt, amiben meg nem, az nálam pont jól jött (szétrepedt és tágabb hüvely).

Ahogy leírták már: mert nem vagyunk egyformák. Nekem az érthetetlen, hogy miért tudnak nők a hüvelyihez foggal-körömmel ragaszkodni, de elfogadom, hogy ő másképp gondolja. És semi közöm nincs hozzá.

"Hatos válaszoló én csak abból tudok kiindulni amit a környezetem mondd, akinek már volt részt a császárban is hüvelyi szülésben is."

Igen... Én meg olyan példákat hallottam, aki a hüvelyit élte meg tragédiának és a császárt meg jól. Nem vagyunk egyformák. Még egy foghúzás "élménye" között is mekkora különbségek vannak. Függ a mi szervezetünktől, a komplikációktól, a doki szakértelmétől, hozzáállásától, de még a nővérek kedvességétől is.

Na 6-os vagyok, lehet szépen visszavenni egyeseknek a pofájukból.

Sehol, azaz SEHOL nem írtam, hogy a császár nem járhat komplikációkkal és hogy nem fájdalmas a gyógyulás! Az, hogy ti képtelenek vagytok szöveget értelmezni, nem az én hibám.

Ti írtok orbitális baromságokat olyan szempontból, hogy senki sem vonta kétségbe egy műtét problémáit. Ti erre mégis habzó szájjal elkezditek sorolni, miközben a hüvelyi szülését totálisan leszarjátok, kb letagadjátok. Sőt, még nektek forr az agyvizetek, hogy valaki meg meri őket említeni. Nektek nem volt? És ki nem szarja le? Másnak meg volt, nem is egy. Lehet az is, hogy közülük kerülnek ki sokan, akik nem akarnak vele próbálkozni.

Azon meg felesleges vitatkozni, hogy a császár ÁLTALÁBAN irányíthatóbb, a hüvelyi szülés kevésbé. Ez van, az egyiknél tudvalevő, mi vár nagyjából a kismamára, a másiknál meg nem, lehet belőle szép, 3 órás procedúra is mindenféle utóhatás nélkül meg 24 órás gyötrelem is, ami után tönkremegy mindene alul.

Szerintem te vegyél vissza a POFÁDBÓL! Hogy lehet ilyet egy névtelen fórumon ismeretlen embereknek mondani már ne haragudj?

Mindenkinek megvan a saját véleménye, neked is meglehet, ezek néha nem egyeznek, ennyi. Nekem tökmindegy ki hogy látja a helyzetet, de forduljunk már legálább minimális tisztelettel egymás felé könyörgöm... Intelligens vita is létezik a világon.