Csak a mai világban van ennyi szülés utáni depresszió?
Vagy régen (a 20. században) is ugyanúgy volt?
Figyelt kérdés
Nagymamám szerint régen nem volt szülés utáni depresszió, pedig nagyon sok családban volt 9-10 gyerek is, de mégsem tapasztalta egyik rokonságunknál vagy az ismerőseinknél.
Azt is igaz, hogy régen azért nem volt ennyi elvárás.
Pl mikor mentek a földekre dolgozni, mesélték, hogy hordóba, vagy földbe ásott lyukakba tették addig a gyerekeket, hogy ne másszanak el, nehogy járóka meg ilyenek. Sírtak? Lehet, de a föld nem kapálta be magát.
Nem azt mondom, hogy ez de jó módszer, viszont az biztos, hogy nem őrültek bele, mert pl sír a gyerek.
2022. dec. 29. 11:58
Hasznos számodra ez a válasz?
12/21 anonim válasza:
Régen is volt, csak tagadásba, elfojtásba menekültek.
Csak egy példa: anyósom mondta egyszer azt a "bölcsességet", amit máshol is olvastam azóta: "Nem értem, újabban mi ez a divat, mert nekem nem volt időm szülés utáni depresszióra"
Igen, ő azok közé tartozott, aki feladatokba menekült: a háztartás görcsösen rendben tartása, a férjei igényei előtérbe helyezése (a gyerekei kárára) uralta a mindennapjait.
Ha a hasfájós fia (a férjem) bőgött, nem azért zavarta, hogy fájdalma van a kicsinek, hanem hogy jaj, a férje nem tud aludni a sírástól. Érzelmi kötődés nulla.
2022. dec. 29. 12:24
Hasznos számodra ez a válasz?
13/21 anonim válasza:
#12
Szerinted mit okozott a gyerek lelkében az, hogy sírni hagyták, mikor neki az anyjára volt szüksége?
Megmondom: a magyar társadalom tükrözi ennek a ridegtartásban nevelésnek a "sikerét".
2022. dec. 29. 12:26
Hasznos számodra ez a válasz?
14/21 anonim válasza:
Meg azért attól függ melyik időszakot nézzük …. De most egy anya rettentően magányos… és ebből nehéz kiszakadni főleg egy sírosabb babával… én 27 vagyok de a szüleim még javába dolgoznak vagy 6-7 évig. Semmi segítség nincs csak elvárás akár saját magad felé is. Plusz a mai világba ahol rettentően befolyásoló tényező a közösségi média tv ahol azt mutatják, hogy másnak milyen jó… én 4 honapig “ nem tudtam” elhagyni a házat mert a gyerek ordított, mindenbe. Egyszerűen nehezen szokta meg, hogy van “külvilág” olyan volt mint egy börtön miközben én azt láttam, hogy mindenki sétálgat meg kávézgat miközben tologatja a babakocsit vagy magára kötötte a gyereket. És utáltam, hogy egy mosást is csak segítséggel tudtam elindítani. Plusz azt a kialvatlanságot hosszu időn keresztül én azt hittem hogy majd tudok akkor aludni mikor a baba mert mindig jó alvó voltam a mai napig még éjszaka se tudok már elaludni, mert egyszerűen hónapokig kínzod magad, hogy nem szabad aludni nem szabad elaludni a kezedbe van a gyerek nem csukhatod le a szemed. Én egy egy rosszabb pillanatba szerintem bármit bevallottam volna csak had tudjak aludni…
2022. dec. 29. 12:29
Hasznos számodra ez a válasz?
15/21 anonim válasza:
9# Azzal nem értek egyet, hogy a lelki élet a piramis csúcsa. Illetve egyetértek, mert nekünk már van időnk, tudatosabbak vagyunk ilyen téren. De régen, amikor a házasságok is jórészt elrendezettek voltak, kit érdekelt a lelki élete bárkinek is? Legyél jó férj/feleség, tedd a dolgot, ne szóljanak meg, neveled meg a gyerekeidet, ne panaszkodj, ennyi. Sajnos.
2022. dec. 29. 12:38
Hasznos számodra ez a válasz?
16/21 anonim válasza:
14! Nem foglaltam álláspontot, leírtam, itt miket meséltek az öregek!
2022. dec. 29. 12:46
Hasznos számodra ez a válasz?
17/21 anonim válasza:
#5. Az még nem esett le, hogy mindenki látja, az 1. is te vagy? "J.Krisztián" nem túl nagy ész...😅
2022. dec. 29. 14:24
Hasznos számodra ez a válasz?
18/21 anonim válasza:
Volt, de a háború körüli évek mindenkiből lelki roncsot csináltak. Aki nem ivott, az nem volt teljesen normális. Aki meg ivott, az azért nem. Az emberek a saját lelki egyensúlyukhoz sem tudták mi kéne, így aztán a gyerekkel se foglalkoztak, és az, hogy depressziós volt, csak egy mentális probléma volt a sok közül. Férjem családjában volt, aki tanyán lakott, volt teendő ott bőven, az anya mégis öngyilkos lett. Pedig ugye a kikezdhetetlen nyugger logika alapján nem volt ideje depressziósnak lenni.
Szóval régen más volt, normális volt teljesen, mentálisan és fizikailag is sérültnek lenni. Nem foglalkoztak vele, mert mindenki defektes volt. A gyerekek meg vagy felnőttek így vagy nem. Volt belőlük sok, ha meg is halt 1-2, úgyse kötődtek hozzájuk úgy igazán. Ahhoz képest furcsa belegondolni, de a mai verzió szerintem még mindig jobb.
2022. dec. 29. 15:05
Hasznos számodra ez a válasz?
19/21 anonim válasza:
3-as pontosan ki csinál "hőst" ma egy csecsemőgyilkosból? Mutass màr rà példát? De nem tudsz, csak tolod a szokásos "mai szaranyàk" dumádat. Mert mindenki szaranya manapság, csak te nem, mi?
2022. dec. 29. 17:45
Hasznos számodra ez a válasz?
20/21 anonim válasza:
Lehet, hogy régen is létezett, csak akkoriban a nép egyszerű leánya nem ért rá arra, hogy lelki betegségei legyenek.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: