A férjem jogosan szól bele?

Ha ő szüli meg a gyereket, jogosan szól bele (: persze véleménye lehet.

Gondolom, nem hobbiból császároztak az elsőnél. Ha vbac-ra készülsz, akkor is ítélheti úgy meg az orvos, hogy inkább császár, ezt mindenképpen mondd el a férjednek. Ahogy azt is, hogy hüvelyi szülés után is le lehet ám robbanni: én szakadtam, sok vért veszítettem, ráadásul az ágynyugalmat sem tartottam a legelején, ami nagyon visszaütött. A férjem hetekig sokszor inkább ágyba hozta-vitte a babát etetéskor.

Az, hogy szüléskor a férjednek mi a kényelmesebb, sokadlagos szempont. Szempont, de csak a babáéi és a tieidé után.

Elég paraszt beszólás, de őszinte is.

Nekem is jön a császáros gyerek, de első. Férjem állítása szerint mindenben segít majd. De mondta, hogy fosik, nem csak attól hogy a gyerek ordít állandóan, hanem hogy én leszek elmebeteg, mert nekem például fizikailag elég jó az állóképességem, de a kialvatlanságot egy ordas bunkó sárkányként élem meg.

A férjnek itt dolgoznia kell, három gyereket ellátni és felesége mellett is amennyire csak lehet segédkezni.

Nyilván nem mindegy hogy mondta és ha paraszt módjára magát féltve odaröffentette csak, akkor tényleg olyan is...

De ha mondjuk normálisan tálalja, megosztja a félelmeit a feleségével, elmondja, hogy aggasztja ez az időszak. És esetleg fáj neki a feleségét ilyen állapotban látni... Lehet egész más a sztori fekvése.

Ezt csak azért mondom, mert az én férjem egy igazi kőbunkó. Néha olyan keményen odaszól, megmondja a véleményét, hogy rendesen szarul esik az embernek. De aztán mivel próbálunk fejlődni, ha látja, hogy erős volt amit mondott, elmondja a mögötte rejlő érzelmeit is, hogy aggódik stb és onnantól már nem is lehet haragudni, mert értelmet nyer.

Bízom benne, kérdező, hogy a te férjed is csak aggodalmában fogalmazott ilyen erősen, hiszen ilyenkor nem csak mi vagyunk kitéve ennek a stressznek hanem ők is. (Igaz hogy nekünk szerintem 100x nehezebb, de hát olyan ez, mint a férfi nátha :) )