Kinek milyen praktikák váltak be a gyermekagyi lehangoltság (nem depresszió és nem szülés utáni depresszió) könnyebbé tétele érdekében? Részletesen lent:)

Nekem akkor lett könnyebb ez a kötődés amikor elkezdett mosolyogni rám úgy igaziból. Az sajnos nem 10 nap múlva lesz még, de gyorsan eltelik, úgy a hatodik-nyolcadik hét körül szoktak kezdeni. Addig meg hát, igaziból “csak” életben kell tartani, etetni-pelenkázni… fürdetésre meg már csak hazaér a párod is. Sírni pedig ér :) Filmekben/sorozatokban/instagrammon nagyon túl van tolva a gyerekes cukormáz, nem szabad elhinni, hogy másnak sokkal könnyebb csak mert könnyebbnek tűnik, mert csinál egy jó fotót vagy egy százszor újravett videót.

Plusz nehéz éjszakákon én azzal szoktam magam tuningolni, hogy legalább nem ikrek (egykori osztálytársamnak ikrei születtek nagyjából egyidőben amikor az én fiam) meg azzal, hogy istennek hála ép és egészséges, milyen iszonyat nehéz lehet egy sérült gyermekkel. Sajnos ismerősi körben született beteg kislány, amit nem

mutatott ki a genetikai teszt, mert a bénulásos dolgokat nem mutatja.

1. Vagyok.Nagyon jól leírtak előttem a többiek,nem ismètlem őket. Ugyanezeket éltem meg. Jobb lett, pár hét után valóban javulás indult meg. Addigra alábbhagyott a hormonhàború. 😃Két éves már, nagy a szerelem közöttünk 🙂❤️

Jobban leszel meglátod. Minden rendben van az èrzèseiddel.

Elcsépelt, de tényleg: pihenj amikor csak tudsz. Ha aludbi nem is tudsz, dőlj le, lazulj. A hormonok is tombolnak. Első napokban beájultam délután egy órára, utána bőgtem hogy micsoda anya az aki az újszülöttje mellett alszik... :'D kettyós voltam az tuti.

Szedj multivitamint, almagnéziumot, vasat (utóbbi kettőt ne egyszerre, ütik egymás felszívódását), ez is segít.

Lassan 1 éves a fiam, azt kell mondjam, sajnos sokkal keményebb idők jönnek később, mostanában kezdett el normálisan aludni éjjel, de nappal se alszik sokat, cserébe meg se áll, állandó a fizikai és mentális leterheltség. Nekem kb 7 hónapos korában volt egy abszolút mélypontom hetekig, mert akkor már hónapok óta alig aludtam, ő meg hetek óta nappal is nyűgös volt.

Szóval most is kemény, de az első évek nagyon durva maraton. Légy kedves és elnéző magaddal, pihenj amennyit csak lehet!!

Baby bluesnak hívják, amit érzel. Teljesen normális és gyakori. Én is átéltem. Nekem segített, hogy beszéltem más anyukákkal a csip csup dolgokról és érzésekről is, és megkönnyebbülés volt tudni, hogy ők is átélték ezeket a dolgokat.

És valószínűleg az alaphangulatod jobb lesz, de lesznek még mélypontok, ami szintén tök normális, és nem kell úgy tenni, mintha nem lenne, fontos kiengedni ezeket az érzéseket, ne fojtsd magadba.

Kitartást, a kötődés ki fog alakulni, tényleg minden könnyebb lesz idővel, akármilyen hihetetlennek is tűnik most és hosszúnak. Jó anya vagy! ❤️

Tavaly januárban szültem császárral

Az első 6hónap borzalmas volt... akkor még magamnak sem mertem bevallani, de most már kimerem mondani, hogy ténylwg rossz volt

A gyerekemet imádtam, tényleg, az első pillanattól kezdve

Viszont az egész világra haragudtam

Gyűlöltem mindent és mindenkit

Szar volt a kedvem, csak voltam egész nap

A férjemmel állandóan puffogtam, hálás is vagyok neki hogy kibírta, visszagondolva elviselhetetlen lehettem...

Aztán kb 6-7 hónapos lehetett a lányom mikor elkezdett úgy picit jobb lenni

Az első 4 hétben kb. mindennap sírtam. Általában menetrendszerint az esti fürdésnél. Sokszor azt sem tudtam miért. Napközben inkább nem aludtam, mert letargiával keltem. Főleg mivel a a baba keltett mindig, nem azért ébredtem, mert kipihentem magam.

Aztán magától egyre kevesebb lett a sírás. 2 naponta, aztán 4 és mostmár nagyon ritka.

Kb. 4 hónapos volt a babám, amikor már élvezni kezdtem az anyaságot. :) Elég brutál hormon- és gondolatfröccs volt az eleje. Az idő segít és a segítség, hogy tudj pihenni! :)

Nekem is császárom volt. Az első 3 nap telt úgy, hogy többször sírtam (aggódtam a babámért, aki kis súllyal született és leesett a cukra úgyhogy mindig vitték vizsgálatokra) meg annyira rosszul voltam, hogy komolyan azt hittem, nekem nem sok van hátra..

Ráadásul az járt a fejemben, hogy ki az az őrült, aki a szülést/császárt mégegyszer önként bevállalja?...csak éljem túl valahogy és én soha többet, pedig nagy családot terveztünk, de elég lesz ez az egy gyerek.

A 4.napon kezdtem kicsit jobban lenni, meg végre beindult a tejem is, ami sikerélmény volt számomra, és akkor már inkább azon agyaltam, hogy a következő szülésnél hogyan tudnám hasznosítani a mostani tapasztalataimat, jobban felkészülni rá, hogy könnyebb legyen. (Nekem nem csak a felállás volt nehéz, de a műtéti előkészítés kellemetlenségeitől kezdve a műtét közbeni rosszullét, aztán a szokásos ugye műtét után: fájt a katéter helye, a szúrás helye, meg minden mozdulat.)

Az 5.napon varratszedés után mehettem haza. Fizikailag sokkal jobban lettem miután kiszedték. Hazafelé az autóban még sírdogáltam kicsit, fel kellett dolgozni az egészet. De ahogy hazaértünk engem elöntött a boldogság, és az első hetek minden nehézségével együtt is nagyon jól éltem meg onnantól a babázást. Szerencsére nem is lett szülés utáni depresszióm.