Más is érez hasonlóan? Apátia, közömbösség, csak a gyermekem dolgait végzem el
Életem legboldogabb időszaka kéne, hogy legyen. Sokszor hálát mondok, de a "világot magamhoz ölelem" érzés csírájában sincs. Az eszem tudja, hogy boldog eletem van, a szivem csak közönyösen tengeti a napjait. igazából Semmit sem érzek. Életvidám, céltudatos, kreatív, társasági nő voltam, most viszont nem érzem azt, hogy lenne bármi értelme olvasni, sétálni, jót főzni, körmöt festeni, filmet nézni, sportolni. 11 hós a fiam, rá főzök, vele sétálok, játszunk, olyankor nevetek, csacsogok vele. De ha ezen kívül kéne mozdulni, azt érzem, minek, úgyis csak ideig óráig tart, csak a macera van vele. Jobb csak ülni és várni, míg felébred. Szülés utáni depresszióm van? Nem beszélek róla, de a férjemnek feltűnt. Másokkal sem találkozom, nem lelem örömömet benne.
Kérlek ne írjátok azt, hogy unatkozó hisztis csaj, meg nincs jobb dolga, mint magát sajnálni. Pont, hogy kívülről nem látszik, de észreveszem magamon, hogy nem az vagyok mint eddig.
Érdemes dokihoz menni? Más volt így? Mi lett vele?
Szerintem ez még nem depresszió, de ebböl alakulhat ki.
Depresszió ennél sokkal nagyobb dolog és sokkal veszélyesebb is, de kialakulhat a szituációdból.
Ez befásultságnak hívják. Szerintem nem igazán van olyan anyuka aki ezen nem eset volna át. Mindenképpen tüzzél ki célokat amagd elé. Ha ilyen aktív voltál akkor vegyél részt aktívan vagy tartsál te is baba-mama csoportokat.
Mozdulj ki régi barátokkal akkor is ha nehezedre esik. Passzold le a gyereket néha és irány a férjeddel egy étterembe, moziba...
Ha bele esel egy depresszioba akkor már csak szakember és gyógyszerek tudnak segíteni.
Mindenképpen olyan dolgokat kell ilyenkor tenni, ami NEKED fontos, és lehetőleg házon kívül.
Az embernek nagyobb az ingerküszöbe, mint amit otthon kap a gyerekezés során. Babakocsis a fiad, pakold be és sétálj vele magyot a szabd levegőn (lehetőleg jó levegőn), és mindenképp passzold le 2-3 órára akár heti 2x is, és csak menj el hazulról könyvtárba, moziba, úszni, futni, terembe, fagyizni.
Nekem a sport, a futás adja vissza a lánykoromat, amikor futás közben elfáradok, magamra figyelek, és kikapcsolok. Meg persze endorfint is kapok.
Most 4 éves a kisebbik, és most 4 évvel a szülés után kezdtem el újra napi szinten tornászni. Hamarabb is elkezdhettem volna, de most már eü. panaszok figyelmeztettek.
Szedj MgB6-ot, Omega3-at, és kapcsolódj ki.
Kérlek, menj egy szakemberhez! Olyanhoz, aki szülés után depressziósokal foglalkozik! Ő fogja tudni megmondani, hogy ez valóban az-e, mert nagyon annak tűnik! Minden klasszikus jegyet hozol.
És mellette (!) szedj D3-ből 4000-et, Omega3-ből 1000-et, Magnézium citrátból meg 250-500 mg-ot!
"De ha ezen kívül kéne mozdulni, azt érzem, minek, úgyis csak ideig óráig tart, csak a macera van vele. Jobb csak ülni és várni, míg felébred. "
Nekem is így volt. Még egy alapozót sem tettem fel, mert minek, kinek, úgyse mozdulok ki, max. sétáltatom, plusz este úgyis le kell mosni, amire lehet, hogy nem lesz időm és energiám.
És még sorolhatnám, de tudom, hogy nem lettem volna ilyen kiszolgáltatott, kedvetlen helyzetben, ha nem egy ingerszegény környezetben lakunk, ahol csak kocsival tudsz menni vásárolni, baba-mama klubbokba, még JÁTSZÓTÉRRE(!!!) is, mert minden olyan messze van. Az a tipikus autós hely.
Most 2 éves. Már könnyebb, de még mindig utálok itt lakni, a költözés meg nem egyszerű, főleg ha a férjed nem akar.
Igen, a korábbi érzelmi túlfűtöttség hiányzik, most érzelmi egyhangúság jellemez. Régen ha lelkesedtem valamiért, akkor az vitt magával, és kitartott a motiváció. Most kb naponta újból neki kell duralnom magam, annak ami épp folyamatban van, lelkesedés meg max jobb napjaimon van. Én sem hagyom el magam (teljesen, azért ápolt vagyok, csak a részletekre nem figyelek) és a lakást, de pl elkezdtem a jogsit, kb nem izgat, hogy meglesz vagy nem. Alig tanultam rá, és a félelem sincs meg, hogy kidobott pénz lesz. Leszarom. És ez az ami zavar.
Van, hogy összeszedtem magam, pozitív gondolatok, leírt tervek, aztán meg mint a falra hányt borsó, nem törődök azzal, amit elterveztem.
A hagyományos depi biztos nincs, de ez a közönyösség biztos nem válik hasznomra.
Ma is volt nagy séta a gyerkőccel, játszótér, úszok néha, femibiont szedem.
Hallottam már mástól is, hogy 2 év a vízválasztó. Már arra is gondoltam, hogy vissza kéne mennem dolgozni hamarabb, mielőtt az agysejtjeim is eltünnek.
Lehet, majd amikor kicsit lehűl az idő, ősszel, és nem nyom ez a meleg sem, kilátsz a ködből.
Nekem segített.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!