Elso babamat varom de nagyon felek a szulestol?

Nővérem mindig úgy próbálta leírni a vajudást, hogy olyan érzés mintha egy óriás kéz körbefogná a derekad és elkezdene csavarni. Azt mondta sosem érzett olyan fájdalmat... Ami nem volt túl megnyugtató terhesen számomra, de legalább őszinte volt. Az én kislányom nem akart időre jönni (augusztus 21 vasárnap) ezért úgy volt hogy szerdán befektetnek. Be is mentem reggel hétre, de már reggel mikor otthon felkeltem az ébresztőre és felálltam egy csepp vér folyt le a lábamon. Hajnalban egyszer megébredtem de enyhe mensi görcs volt csak. Reggel is ugyanez a görcs volt, úgy mentem be hogy már egy ujjnyira nyitva voltam. Bent megvizsgáltak és 8- kor elkezdtek oxitocint adni. Körülbelül a semmi fájdalomtól eljutottam odáig hogy kaparni tudtam volna a falat. Előtte még küldtem a helyzet jelentést néha a tesómnak meg a férjemnek Viberen. De aztán úgy eltűntem hogy szerintem két órán keresztül biztos nem voltam elérhető. A fájások elkezdtek rendszeresek lenni és mivel gépre voltam kötve feküdni kellett egy pozícióba. Néha bejött a szülésznő és állított az oxitocin adagoláson majd kiment. Nagy nehezen rávettem 11 körül hogy legalább a gumilabdára átülhessek. Végig az járt a fejemben hogy ezt nem tudom végig csinálni, még mondtam is hogy inkább császár lehetne. Sosem éreztem ilyen fájdalmat. Úgy éreztem hogy teljesen egyedül vagyok és senki sem biztat vagy nyugtat hogy nemsokára jobb lesz. 13:00 kor sikerült kikönyörögni hogy zuhanyozhassak( sokan mondták hogy a meleg víz segít). Fájdalomcsillapítót nem kaptam. Másfél óráig görnyedtem a zuhany alatt és igazi megkönnyebbülés volt. Mire kijöttem a fájdalom szinte alig érezhető lett. Visszafeküdtem az ágyra és 14:45 kor megvizsgált a doki. Készen álltam és burkot repesztett. Onnantól mintha elvágták volna a fájdalmat. Hívtam a férjem hogy jöhet mert a doki azt mondta nemsokára baba lesz. Én feküdtem az emberek pedig sürögtek forogtak körülöttem. Készültek elő a szüléshez, hozták a kis fém kocsijukon az eszközöket. Én meg csak nézegettem már megnyugodva. Már egyáltalán nem féltem mert tudtam hogy nemsokára a kezembe foghatom a lányom. Közben megjött a férjem is, de akkor én már éreztem hogy nyomnom kell és teljesen megszűnt a külvilág. Csak arra figyeltem amit az orvos mond. Egyébként tényleg egy olyan érzés mintha kakilni kellene. Nekem a kitolás nem fájt, nem volt egyszerű a fejét kinyomni de ott már egyáltalán nem éreztem fájdalmat. Valahogy mintha tényleg ösztönösen jött volna, annyira koncentráltam. A gátmetszést sem éreztem szerencsére. Mikor a fej kint volt onnantól kb kettő nyomás és kicsúszott. Az hihetetlen jó érzés volt. 16:40 re lett meg a kislányom. Utána rátették a mellkasomra egy két percre és apukával együtt elvitték mérni meg ilyenek. Engem 45 percig varrtak utána és tettek rendbe( az elég kellemetlen volt). Mikor végeztek feltakarítottak és visszajött a férjem a kezében a kicsivel. Legalább másfél órát hagytak minket hármasban. Nagyon jó volt, a férjem kb végig fogta a kicsit. Addig én csak pihentem és néztem őket. Iszonyatosan fájt a vajúdás, de legalább már ott volt velünk és érte tényleg megérte. Mondjuk utána én mondtam hogy nem lesz több baba. De az idő megszépíti egy kicsit.. most a kislányom 14 hónapos és én 14 hetes terhes vagyok a második kislányommal. Már előre félek, mert már tudom mi vár rám.🙏😅😅

Sajnálom ha kicsit kesze kusza volt de próbáltam össze szedni a gondolataim.

Sok egészséget kívánok nektek és ne aggódj. Erős vagy és végig tudod csinálni!❤️🤞

Tudod már melyik kórházban fogsz szülni? Van terved a szülésre? Nekem az volt hogy ha oxitocint adnak akkor utána mindenképp epidurált akartam kérni, és nagyon nagy szerencsém volt, mert a kórházban lehetett kérni és kaptam is. Én az epidurálra úgy tekintek mint valami földi csoda. Szerintem érdemes kérni ha lehet, mert elveszi a fájdalmat, ezzel azt az önkéntelen reakciót, hogy a görcsöknél összehúzod magad, és nem tud tágulni normálisan a méhszáj. Szóval nem csak hogy lecsendesíti a fájdalmat, hanem még cserébe lerövidíti a tágulási szakaszt is. Csak nem minden kórházban lehet kérni, ezért nézz utána nálatok mi ujság, és ha kell még most válassz másikat.

Amúgy nem fogok hazudni ezután a fájdalom után nekem átértékelődött teljesen a fájdalommal kapcsolatban minden. Pl hogy egy kislábujj beverés, fogfájás az kutyafüle. És én is, pedig nekem össz-vissz 1 órás oxi-s fájásaim voltak, mert kaptam az érzéstelenítést, így is a tolásra 3x kérdeztem meg, hogy nem lehetne császár inkább? De tudod mit? Jobb is hogy nem lett. Nekem a kitolás fájt a legjobban, de a végén, én olyan büszke voltam magamra, hogy tényleg, ebből a mai napig tudok merítkezni, mert hogy tényleg pokoli fájdalmas volt az az 1 óra, amire nem tudsz felkészülni szerintem. De a végén mikor kijön a bébi, elmúlnak a fájások és oké a gátmetszés fájdalmas egy jó pár hétig, de elviselhetőbb mint a császárheg.

Én is még az elején gondolkodtam a szülésen aztán elterelődtek a gondolataim és a legvégén került elő újra.

Szülésfelkészítőre menj el szerintem, nekem nem sikerült pedig szerettem volna.

Én is féltem előtte de mikor ott voltam már csak csináltam amit kértek. 8 óra vajúdás után végül császár lett, de attól is féltem, mivel semmilyen műtétem nem volt előtte. Végül nagyon gyors és fájdalommentes volt, csak utána a felépülés...:"D de az már nem félelmetes csak nagyon rossz.

Három gyermeket szültem! Az első nehéz volt, mert nem tudtam mire számítsak! A másodiknál már hallottam az epidurális érzéstelenítésről, kértem és fantasztikus élmény volt.

A harmadik babámat minden nélkül szültem és fantasztikus volt...attól, hogy nem féltem a fájásoktól, hagytam hogy áthaladjanak rajtam. Nem küzdöttem ellene, hanem elengedtem...ezzel jár, jobb, ha nem feszülten várod, hanem elfogadással. Van rá 8 hónapod, készülj fel!!!

Jöhetnek a lepontozások, tényleg ez segített!!!

Görbicz Adria szülésfelkészítőjét ajánlom. A másodikkal azzal készültem, illetve statisztika alapján választottam segítőket (alacsony gátmesztés és császárarányú helyen), illetve ahol tudtam, hogy nem adnak oxitocint (mert attól fáj rohadtul), és ahol saját pózban vajúdhattam, nem voltam ágyhoz kötve. Ég és föld volt így a második szülésem az elsőhöz képest.

Ha meg tudjátok fizetni, ajánlom a Budai Perinatális Központot.