Ti is feltek vagy feltetek a szulestol?

Egyreszt felek, masreszt varom mar, hogy essek tul rajta , mert mar akkora vagyok, mint egy balna :(

41+3 hkm, ha nem indul ma, holnap be kell fekudnom

A családomból kiindulva, na meg hogy első gyerek, szent meggyőződésem volt, én ezt a gyereket túlhordom, és minden egyes túlcsúszott napokon pánik uralkodik majd rajtam, mi lesz, hogy lesz, mikor, stb.

Aztán 38+3-nál valami fura volt egésznap. Estefelé bementünk, rám tették a ctg-t egy ágyon, és amikor felültem, éreztem, valami kidurrant, elöntött. Na, megijedtem rendesen, a nővér meg közölte, hozassam a cuccaim, én már innen ma nem megyek haza. Akkor tudatosult, nekem nem lesz idő meg lehetőség parázni a fentieken... Nehéz volt, megszenvedtem, de szerencsére a napszámolgatós önhergelés így elmaradt....

(Ellenben 7 évvel később a másodikkal, aki 41 hétre született.)

Ezeknek a félelmeknek a leküzdésére vannak nagyon jó tanfolyamok. Nekem az Örömteli szülés tanfolyama segített nagyon sokat. Egyszerűen megismered a, hogy mi vár majd rád, és olyan meditációs, lazító és légzés technikákat tanulsz (és ha ezeket gyakorlod) sokkal gördülékenyebb lesz az egész és tudatosan nem fogod beleventillálni magadat egy pánikolásba. És ebben a párod is tud segíteni. Ha van lehetőségetek, keressetek egy ilyen (vagy ezt a) tanfolyamot és végezzétek el közösen.

A másik, dúlát fogadni - ha nem is a szülésre, de a várandósságra és vele beszélgetni, konzultálni.

Illetve még a Szülni jó csapata is fantasztikus, nekik is vannak tanfolyamaik.

Én is nagyon féltem. Arra gondoltam végig, hogy milyen jó lesz, ha túl leszek rajta.

Nem épp a legszebb hasonlat, de arra gondoltam, olyan, mint egy foghúzás. Nagyon félek tőle, de milyen jó, amikor túl van rajta az ember, és napról napra jobb lesz csak.