Mennyire vagytok kibékülve a szülés utáni testetekkel?

Nekem viszonylag szerencsém volt, ehhez képest nem vagyok kibékülve.

Nincs tejem, konkrétan egy hétig szoptattam. A mellem egy nagyon picit ugrott össze, de amiatt, hogy ugye megnőtt terhesség alatt. Ez nem zavar. Az zavar, hogy nagyon striás lett. Olyan, mint egy véres szemgolyó. :S

A testem többi részével ki vagyok békülve, vékony maradtam, vékony vagyok, a pocakom is szépen visszahúzódott. 3 hónapja szültem.

Én szeretem magam, és nem is tudnám elkepzelni, hogy azt mondjam a testemre, ami értem van, hogy okadek... Sokat híztam, ami elég lassan ment le, striak már álltalanos iskola óta vannak rajtam, a hirtelen és gyors növekedésetol, így az sosem zavart. Holnap lesz pontosan 3 éve, hogy szültem, nyilván nem vagyok olyan izmos és feszes mint előtte, de nem is célom. Inkább legyek fitt és egészséges.

Magas is vagyok, ezért a plusz 4 kg nem igazán látszik. De próbálok mindent megtenni azért, ha tükörbe nézek, ne legyek csalódott, és amin tudok, azon valtoztassak. Műtétek nélkül.

Lányok, próbáljatok szeretettel fordulni a testetek felé, mert akkor fogtok mindent megtenni azért, hogy még nagyon sokáig szolgáljon titeket, és egészségesek legyetek. Mert a kinézet mellett az egészség ezerszer fontosabb.

Teljesen elégedett vagyok.

A mellemmel nem, de azzal korábban sem voltam.

Most tinisen hetyke(4 év szoptatás után, de 35 évesen ennél teltebbet képzelek el a testalkatomhoz.

Akkor vagyok elégedett, ha van 15kg feleslegem😒

Szóval mi mèg tervezünk gyereket, aztàn egy mellműtétet.

Hasamon vannak csíkok, de nem látszik csak néhány szögből.

De laposabb, mint valaha

( kőkemény munka van mögötte.. 30 kg-mal nehezebben szültem, mint most vagyok, a bőrömmel csak szerencsém van, nincs lógó mell, vagy kötényhas)

A gátamat rosszul varrták össze, a mai napig ott egy dudor, 6,5 éve. Azóta született még egy gyerekem. Mindketten nagy súllyal születtek. Hátulról nem lehetett megmondani, hogy terhes vagyok, mert minden előre a hasamra ment, se a mellem, se a karom, se a lábam nem lettek nagyobbak. Én is 168 centi vagyok, most 56 kg. Pár striám lett. A nagyot majdnem 3, a kicsit majdnem 2 évig szoptattam. A melleim állapota nem a legfényesebb, de nem is annyira vészes. Amivel viszont nem vagyok kibékülve a gátmetszés helyén túl az a hasam mérete. Úgy nézek ki még mindig, mintha terhes lennék. Ez az első gyerek után is már így volt, de a második után különösen, pedig voltam regeneráló tornán, és nincs szétnyílva sem a hasizmom, egészségesen eszem, mozgok. Gondolom, ez az ára annak, hogy nagy súllyal születtek, vagy hogy minden plusz kiló szinte a hasamon volt csak.

Én azt csinálom, hogy megteszem, amit meg tudok, változtatok, amin lehet, bár kés alá nem feküdnék, de egy csinos melltartó, egy hasamat takaró csinos ruha sokat segít, és persze a gondolat is, hogy nem cserélném el a két gyerekem a korábbi testemért.

Én kis időn belül 2x szültem.

Fiannal 6kg, lányommal 4kg jött fel rám. Mind a 2 gyerekkel kerek 70kg-val lettem terhes.

Most 1 éves a lányom (3 a fiam). 67kg vagyok. De tök atrendeződött a testem. Kezeim, lábaim vékonyabbak mint voltak, a hasam, csípőm viszont brutál. A csikjaim hál isten eltűntek, nekem az volt amitől minden nap sírtam. A kajára próbálok figyelni. De 2 gyerek mellett nehéz. Sportolni meg szinte lehetetlen. Igy én egyenlőre csak bő ruhákat hordok és csukott szemmel szexelek 🤣 férjem szerint semmi baj a testemmel, én mégis utálom. Vagyis a hasam és a csípőm. Ja meg a melleim, amik úgy néznek ki mint az összelapított 2l-es kólásüveg.

Azt látom a szűk környezetemben, hogy aki korábban elégedett volt magával, és sportolt, illetve úgymond büntetlenül tudott enni, az többet hízik terhesség alatt, és nehezebben is viseli.

Nekem terhesség előtt pár évvel sikerült lefogynom, életmódot váltottam, sportolni kezdtem, de semmi sem jött "ingyen" folyamatosan figyelnem kell mennyit és mit eszek, mert a levegőtől is hízok. Terhességem alatt 11kg ment fel, de közben ahogy tudtam, mentem (főleg túrázni) és nagyon odafigyeltem mit eszek és mennyit. Azok a barátnőim, akik csak a sportos életükkel voltak mindig is jó formában, elkezdtek hízni ahogy csökkent a sport, én viszont megszoktam, hogy a sport/kaja egyensúlyra tudatosan figyeljek, így könnyebb volt fittebbnek maradnom. Szülés után hamarabb álltam talpra, nem lett akkora hasam (tök normális súllyal született a fiam), nem vált szét a hasizmom sem. Persze ők is formába lendültek újra, csak tovább tartott :)

Nem tökéletes az alakom, de sosem volt az, és nem is kell, hogy az legyen. Pocakkal, széles csípővel is lehet csinosan öltözni, a mellem lelapult, de arra ott a push-up 🤷‍♀️😅

Továbbra is számolok kalóriát, igyekszem fokozatosan edzeni. 4 hónapos a fiam, most kezdett lefele mozdulni a súlyom, és végre megvolt az első futásom, ami jól esett, és minden reggel kis tornával kezdek. Már a próbálkozástól sokat javult a komfortom, és azt gondolom ez a lényeg.

Fontos, hogy az ember jóban legyen önmagával, de én inkább arra bíztatok mindenkit, hogy merjen változtatni. Nem biztos, hogy úgy jobban fogod érezni magad, főleg mert az elején hajlamos mindenki kapkodni, meg irreálisan kevés kalóriát bevinni, aztán el is száll a motiváció... de legalább megpróbálod.