Amikor beindultak a fájásaitok, akkor adtatok ki hangokat, vagy csendben tűrtétek?

Én sem emlékszem, de a férjem azt mondta, h a végén nyöszörögtem, és nem voltam hajlandó senkivel kommunikálni:)))

beszélgetni akart a drágám, nekem meg már háromperces fájásai voltak:)

Én egyszer sem kiabáltam.Mondjuk amúgy is jól bírom a fájdalmat.Labdán vajúdtam végig,figyeltem hogy egyenletesen szépen lélegezzek és úgy érzem ez segített.Behunytam a szemem és koncentráltam.Inkább nekem olyan volt hogy két fájás között szinte elszenderedtem,de elaludni már nem tudtam mert akkor már jött a következő fájás.Az oxytocin után már ott hemperegtem,de akkor sem kiabáltam csak koncentráltam hogy mindjárt vége.És így is lett az 5. fájás után már nyomhattam ami megváltás volt.Nagyon jól esett az hogy a dokim és a szülésznő is megdicsért hogy úgy szültem mintha legalább a második babát hoztam volna a világra.De viszont amikor mentem ki a wc-re akkor mondtam a páromnak hogy na valaki már szül mert hallottam a kismama hangját,de ahogy elhaladtam a szobájuk előtt akkor láttam hogy "csak" vajúdik.Ki így,ki úgy.Ahogy neked jó úgy csináld,minden jön majd magától.

Könnyű szülést!!

Amúgy hány hetes vagy?

Vajúdás alatt nem kiabáltam, az annyira nem fájt nekem. Viszont a tolófájások alatt ordítottam, mint akit nyúznak. De csak addig, amíg rám nem szólt a doki, hogy hamarabb megszülünk, ha csendben csukott szemmel csukott szájjal nyomok, és nem ordítok. Úgyhogy inkább befogtam a számat, és tényleg igaza lett, tényleg megszültem hamarabb :) Ha még tovább ordítozok, több lett volna jó pár tolófájással...

Egyébként nem gáz, ha kiabálsz, senkinek semmi köze hozzá, hogy te hogy szülsz.

Ne szégyelld magadat ilyesmi miatt.

Szia!

Biztos nem leszel csendben,mert fáj az tény.De nehogy azt hidd,hogy a szülés olyan mint a filmeken,hogy a szülő nő ordít órákon keresztül.

Ha esetleg az orvos szól,hogy ne kiabálj az sem azért van mert őt zavarja,hanem mert te az ordítással energiát veszel el magadtól,és az meg kell a kitolásra.

A végén meg hangadás is "csak" az erőlködéstől van ahogy nyomod a babát,mert akkor már nem olyan intenzíven érzed a fájdalmat mint a vajúdás közben!!

Nagyon fáj,de minden percét megéri hidd el,az összes fájdalmat elfelejted,ahogy meglátod a babádat!!!:-)

Erre gondolj!!!

Nagyon jó szülni! Amikor megszületik és rád rakják és mászik felfelé a hasadon, az semmihez sem hasonlítható érzés, egy igazi csoda!

Én sem kiabáltam, csukott szemmel szenvedtem és ha valaki hozzám mert szólni, akkor csak annyit tudtam mondani, hogy "kuss", mert iszonyatosan rosszul estek a külső zajok. Próbáltam lazítani,a babámra koncentrálni, nekem ez így nagyon bejött.

Próbálj majd arra gondolni milyen jó lesz, mikor megérintheted, megláthatod őt!