Az emberek hány százalékának nem olyan vészesen fájdalmas a szülés? (Fájdalomcsillapítás nélkül)

Nekem is szép emlék mindhárom. Oxis volt mind, rögtön 2 perces fájásokkal. Az elsőnél igazából meglepődtem, mert hajnal 2-kor volt az első fájás, azt hittem innem ez tartani fog még másnapig, aztán 4-kor mondták, hogy készüljek, mert mostmár szülünk. A második, harmadiknál már tudtam, hogy lesz kb 2 rosszabb óra, utána vége. Mondjuk nem tudom milyen lett volna 10 percestől menni vissza. Nekem volt vesekövem, na az durvább, és nem is lesz olyan pozitív végeredmény, mint egy kisbaba.

Az is hozzátartozik, hogy én eleve úgy mentem oda, hogy minden ok lesz, nem fog fájni, fogorvosnál se szoktam érzéstelenítést kérni, nagy a fájdalomküszöböm. A harmadiknál már a doki is mondta a szülésznőnek, hogy ne aggódjon, haladunk, attól, hogy én kedélyesen beszélgetek, én "sunyiban szoktam vajúdni, hogy nem is látszik rajtam, aztán egyszer csak szülünk" :). És tényleg, megnéztem a szülésznő, mondta 8 cm, akkor én még semmit nem éreztem.

Szóval van olyan, akit nem visel meg, én most várom a negyediket, egyáltalán nem félek a szüléstől :)

Én azt hittem jól bírom a fájdalmat, de ott azért kiderült, hogy nagyon nem. Volt 2-3 óra, amibe azt hittem, hogy belehalok, de így utólag már nem érzem annyira vészesnek. :D

Indított szülésem volt, oxival rögtön 2 perces fájások jöttek, de nem tágultam elég gyorsan, így kb. 10 percenként kézzel tágítgatott fájások alatt a doki, vagy a szülésznő. Konkrétan zokogtam már ha valamelyik bejött az ajtón. Aztán az utolsó mondjuk fél óra volt nekem brutális. Ott a fájásokat már úgy éltem meg, hogy szét akarják tépni mindenemet. De igaz volt az, hogy amikor már azt mondtam feladom, ezt nem bírom tovább, akkor jutottunk oda, hogy indult a kitolás.

Nospa injekciót kaptam csak, amitől a fájások érzetre abszolút nem lettek kevésbé fájdalmasak, de szellemi szinten repített, én nem tudom mivan benne, de mintha egy lórúgásnyi nyugtatót is belém toltak volna. 2 fájás között abban az 1 percben konkrétan mintha aludtam is volna.

Összességében azért ki lehet bírni, ne aggódj. :) Én úgy jöttem haza, hogy soha többé és nekem pszichológus kell, hogy ezt feldolgozzam. Eltelt 4 hét és már teljesen helyére került... sokmindent kibír a női test, amiről nem is gondolnánk.

A legtöbben egyszerűen túl vannak rajta aztán kész,nem traumatizálja őket a fájdalom, csak nyilván azok fognak írni a fórumokon akiknek nagyon rossz volt.

Fáj persze , de felesleges rettegni tőle , eltelik az idő hamar akkor.